Egy újabb barát, de még annál is több

Történelem tanár.
Túraszervező.
Lelki atya.
Egy hiteles ember.
Második apám.
Nevezzük Gandhinak.

A harmadik legjobb jóbarát

Nevezzük Mr. K-nak. Hogy tőle mit kaptam? Az elveim egy részét. Sok kérdésre azóta kellett magamnak válaszolni, amióta találkoztam vele. Talán az ő válaszait is átvettem. Nem talán, biztos. Sokáig nem mondhattam barátomnak, mert közöttünk állt valami olyasmi, ami miatt nagyon távol éreztem magamtól, és ennek az oka valami nő volt, és egy adag önzés.
Sajnos Mr. K-ról nem beszélhetek többet. De mélyen el van bennem raktározva, mint olyan barát, akire mindig számíthatok, ha szükségem van rá. És remélem ő is tudja, hogy ez vica-versa igaz. Mégha ritkán is találkozunk.

A ma férfiairól

A ma férfija óriási világméretű válságot él meg. A nők egyenjogúságra való törekvése olyan szintre emelkedett, hogy a másik nemnek tökéletes elnyomásban van része. Vegyük a társadalom egy keresztmetszetét. Egyetemi élet. Nézzük meg a nemek arányát: persze különböző szakokon más és más arányszámokkal fogunk találkozni, de nagy összesbe a felsőoktatásban ma már több a női hallgató, mint a férfi. A férfiak elmennek szakmát tanulni. Túlképzett nők, és tanulatlan férfiak. Mellesleg ez nem a nők hibája. A férfiak büszkesége az, ami nem engedi, hogy ringbe szálljanak egy nővel, ezért eleve feladva a versenyt, az élvezetekbe, partizásba, jobb esetben a focimániába vagy autómániába menekülnek. Ezek még az ő privilég területeik. Nőmentesek.
A férfiak identitásvesztettek. Nincs dolguk a ma világában. A nők uralkodnak mindenen, és sorra bizonyítják, hogy bármire képesek, amire a férfiak is. A szülés jogát pedig megtartják maguknak. A férfiakat egy állandó kissebrendűségi érzésbe taszítják, azzal, hogy megpróbálnak föléjük kerülni. Tetszik. nem tetszik. Hol vannak ma már azok a kedves takaros lányok, az anyajelöltek, akik hősként néznek fel a férjeikre. A nők számára is elképzelhetetlen, hogy ne menjenek továbbtanulni. Betörnek az informatikai és a műszaki világba, a politikába. Mindenütt ott vannak. Elrabolják a férfiak lehetőségeit, mert bizonyítani akarják, hogy ugyanúgy érétkesek. A férfiak pedig sorra elhagyják magukat. Az eredmény pedig sok karrierista nő, és identitászavaros puhaagyú férfi, szétmenő félben lévő családok, buzik, cigányuralom, fogyó népesség, rohadó társadalom.
Mire lenne szüksége a ma férfijának, és a nőnek? A férfiak számára kötelező sorkatonaság, a nők számára pedig kötelező szakácsképző, és au-pair képző. Csak hogy a szerepeket tisztázzuk.

Shop of death

Silan Bog

On u ruci drži svijet i nebeski svod,
Naš Bog, On je silan Bog!
U sili i snazi, tko je moćan kao On?
Naš Bog, On je silan Bog!

On ti daje vječni život ili oduzima dah,
i bez Njega, ti bi bio samo pepeo i prah!
Ponovo će doći, bolje povjeruj u to!
Naš Bog, On je silan Bog!

NAŠ BOG,
ON JE SILAN BOG I KRALJ,
NAD NEBOM I ZEMLJOM!
VJEČNA JE LJUBAV NJEGOVA,

ON JE SILAN BOG!

Kakas (állat)

A kakasnak nagy taraja és lebenye, legyezőszerű farktolla van. A hangja a uuiuuuu vagy iiii még ilyen kukorékolás is lehet, hogy rárurararara.

Wikipédia a nagy budapesti parasztoknak.

Aki videót is szeretne látni arról, hogy hogyan kukorékol a kakas, látogassa meg oldalunkat:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kakas_%28%C3%A1llat%29

Fohász a pilóta tollából (részlet)

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

A rózsa tollából

"Szorosan a karodba simultam, amikor elbúcsúztál tőlem, mielőtt Algírba repülltél, a hangod még ma is a fülemben cseng. Hallom, mint a szívverésemet. Mindig hallani fogom: 'Ne sírj! Szép az ismeretlen, amikor a felfedezésére indulunk. Harcolni fogok a hazámért. Ne nézd a szememet, mert örömömben sírok, hogy teljesíthetem a feladatomat, és bánatomban, hogy könnyezel... Mindennap írj nekem két-három sort, olyan lesz, meglátod. mint egy telefonbeszélgetés, és így nem szakadunk el egymástól, mert minörökre a feleségem vagy. Egymástól távol is együtt leszünk, ugyenúgy éljük majd a napokat, noha nem ugyanazt fogjuk látni magunk körül.'"

Film

Kilépsz az utcára, és egy más világban élsz. Nem létezik utca. Csak te vagy. Nem hallod az autók zaját, nem látod igazán az embereket, nem érzékelsz semmit, csak valami kellemeset érzel. Laza vagy mert megengeheted magadnak, hisz te vagy a sztár. Színésznő vagy, és úgy is jársz. Hirtelen te vagy a legjobb táncos, a legjobb énekes, a legjobb futó, a legszebb nő, a legnagyobb színész, a világ ura. A világé amelyben csak te vagy. Tele vagy energiával, és szökkellve jársz, és nem izgat egy cseppet sem, hogy ki mit gondol rólad. Sőt el is várod, hogy figyeljenek. A kamera rádirányul, te vagy a vásznon. Jól érzed magad. Magabiztos vagy. Önálló független. Pörög a film.
Egyszer csak odaérsz egy ajtó elé. Előkotrod a kulcsodat, belépsz. Leveszed a fejedről a fülhallgatót, és máris ugyanolyan nyomorúságos minden, mint amikor elindultál.

Tátra

Láttam gyönyörű hegyeidet Uram
Sokszor arra vitt az utam
Verejtékeztem felfelé végig
Mégis küzdöttem a végső célig
Kövek között botoltam
És mások után loholtam
Sokszor a haláltól féltem
De mindig mentem és reméltem
Néha lerogytam
Hisz fáradt voltam
A csúcs mögött magasan
Nagyobb csúcs állt havasan
Lelkierőm elfogyott
A kezem is lefagyott
Sok lépésbe ökölszorítás
Nem enyhült a bakancs-szorítás
Ám mindig a nap végére
Feljutottunk a hegy tetejére
S ott térdre rogytam hirtelen
Mert megérintettem arcodat, Istenem!

Egy másik jóbarát

Milyen szerencsés az ember, ha van aki a barátjának mondja magát. Főleg, ha az illető egy Bacchus. A második legjobb barátomat, így hívják, egy részeges félisten után. Hasonlít Dodira. Sokszor ugyanabban a cipőben járnak. Az élet ugyan két külön világba sodorta őket, és a világok különbözősége a két személyt is különféleképpen formálja, de abban például nagyon hasonlítanak, hogy a kialakított kötődéseiket nem adják fel egykönnyen. Ismerik a Kis hercegből, azokat a sorokat, amik a megszelidítésre vonatkoznak. Felelős lettél azért, amit megszelidítettél. Felelős vagy a rózsádért. Felelős vagyok a rózsámért- ismételte a Kis Herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Hosszú idők sem képesek elfelejteni azt, akit nagyon szerettek. Szenvednek rettenetesen. De ragaszkodnak a végtelenségig. Ahhoz akit nagyon szeretnek, a barátaikhoz. Köszönöm Istennek, hogy legalább ők vannak nekem.

-Ne izgulj, most már én is ugyanebben a cipőben járok!
-Kösz! Én attól nem vagyok boldogabb, hogy te is szenvedsz.
Hát kell ennél jobb barát? Azt hiszem, hogy ennél jobb barátom soha nem lesz.Már négy éve ismerem, és négy éve hívom a legjobb barátomnak. Most vele szenvedek én is. Átérzek mindent, mindent amit az elmúlt években nem voltam képes, mert nem éltem át, és most lám. Ugyanazok a nyomorult ragaszkodások tartanak fogva engem is, mint amik őt már évek óta, és amik miatt sokszor haragudtam rá, és megpróbáltam a józan ésszel a lelkére beszélni, de sosem hatott, mert van amire nincs józan ész orvossága. Olyan mint a méreg. Úgy hívják elköteleződés. Ugyanezt a mérget ittam ki teljesen a pohárból, és most viselem a következményeit. Ugyanolyan nyomorultul érzem magam sokszor, és ugyanúgy nem tudok az érzelmeim ellen semmit se tenni. De legalább sorsközösségben érezhetem magam biztonságban.
Talán soha többé nem leszek szerelmes?

Az abortuszról érveléselméleten

Képzelje el, Ön egy szép napon arra ébred, hogy egy eszméletlen hegedűművész és Ön egymásnak háttal egy ágyban fekszenek. A híres, eszméletlen hegedűművészről kiderült, hogy végzetes vesebetegségben szenved. A Zenebarátok Társasága átvizsgálta az összes hozzáférhető orvosi nyilvántartást, és azt találta, hogy egyedül Önnek van megfelelő vércsoportja, egyedül Ön segíthet. Ezért elrabolták Önt, és a múlt éjszaka a hegedűművész keringési rendszerét rákapcsolták az Önére, úgyhogy az Ön veséi vonják ki az ő véréből is a mérgező anyagokat. A kórház igazgatója most így szól Önhöz: "Nézze, mi sajnáljuk, hogy a Zenebarátok Társasága ezt tette Önnel - ha tudtunk volna róla, nem engedjük meg. Ennek ellenére a dolog megtörtént, és a hegedűművész most rá van kapcsolva Önre. Ha kikapcsoljuk Önből, ez a halálát jelentené. De ne keseredjen el, csak kilenc hónapról van szó. Addigra meggyógyul a betegségéből, és bátran le lehet majd kapcsolni Önről." Vajon erkölcsileg kötelező az Ön számára, hogy elfogadja ezt a szituációt? Természetesen nagyon szép lenne Öntől, ha beleegyezne, ez nemes gesztus lenne. De vajon bele kell-e egyeznie? És ha nem kilenc hónapról, hanem kilenc évről vagy még hosszabb időről lenne szó? Mi van akkor, ha a kórház igazgatója ezt mondja: "Uram, Önnek pechje van, elismerem, de az élete hátralevő részét ágyban kell töltenie a hegedűssel együtt, aki mindvégig Önre lesz kapcsolva. Mert ne feledje: minden személynek joga van az élethez, és a hegedűművészek személyek. Elismerjük, Önnek joga van eldönteni, hogy mi történjék a testében és a testével, de egy személynek az élethez való joga erősebb, mint az Ön joga, hogy eldöntse, mi történjék a testében és a testével. Ezért Önt sohasem lehet lekapcsolni róla." Feltételezem, hogy Ön ezt felhábarítórtak találná...

Gyűlöllek szerelem

Gyűlöllek szerelem, mert fogva tartasz
Tűnj már ki belőlem, két hónapja hallgatsz.
Veszenn ki az álom, megtömött fejemből,
Vesszen el az érzés, meggyötört szívemből.

Micsoda ez a kín, oly megoszthatatlan
nem mondhatom el senkinek csak van
ezért mondom hát el versben mindenkinek
Mert mondanom kell: mondom mindegy kinek.

Iszonyatos szenvedés, nem bírom már tovább
Annyira kietlen, üres most a világ.
Egy szép álom újra, s újra megint rámtör,
Mint egy lidérc kínoz, szaggat itt belülről.

Elhagytak, elvesztem, nem vagyok fontos már
S ha másokról látom, hogy boldogok jobban fáj.
Nincs semmim, senkim se, ki engem szeretne.
Önzőn ember módján, mégis kedveskedne.

Nem tudok, nem tudok, nehéz elszakadni,
Akkor is ha az ész szabad akar lenni.
S az isteni terv is súgja, hagyd szaladni
Ki elhagyott annál, miért akarsz maradni?

Gyűlölöm az érzést, a kínt, a bánatot,
Örülni nem tudok, és mindent elnyomok
Isten szép sugara nem árad belőlem
Csak ez az ocsmányság, úgy hívják szerelem.

Gyűlölöm, hogy nem hagy, nem hagy szabadulni,
Mindent csak megfertőz, a gondolat, ami
Folyton csak kör'lötte forog bolondulva
Soha, bárcsak soha nem ismertem volna.

Szépség és okosság, az értékek

Azt gondolja magában a fiú: Ha majd egyszer barátnőm lesz, akkor biztos, hogy hosszú haja lesz, és szoknyában fog járni. És nagyon nagyon szép lesz, és kedves.
Azt gondolja a lány: az én férjem lesz a legokosabb ember a világon, mindent tudni fog, és bátor lesz, és erős.
Húsz vagyok.
Ezek az emberek legfőbb értékei. A férfi legyen okos, a nő szép. Sőt a mai emancipált világunkban már a nő is legyen okos. És tényleg! Felteszem a kérdést: mit számít, hogy valaki szép-e vagy okos. Teljességgel lényegtelen. A pillanat ócska trükkje mindkettő. Amikor egy férfi szembetalálkozik egy nővel az utcán és azt gondolja, hű de szép, ez a gondolat nem tart tovább egy pillanatnál, amíg elhalad mellette, és már réges régen azon jár az esze, hogy miért nem működik az a szar program, amin egész éjjel dolgozott. A szépség arra való, hogy elragadjon, és benyomást keltsen. Jó benyomást. Mert először látunk, és aztán beszélünk csak. A szépség az első pillanat benyomása.
Az okosság pedig a másodiké. Amikor a férfi elkezd beszélni diffegyenletekről, operációkutatásról, molekulamodellekről, vagy éppen a 6.9-es átlagáról. A szavak mögött pedig ott bujkál a hűvös racionalitás, ami a saját magabiztosságától dagad, mert azt gondolja, hogy ő a világ ura, és ezzel már meg is nyerte magának a nőt, és mindenki mást is.
Az örök élet szempontjából egyik sem lényeges.
Most pedig elmondok egy titkot. Ami nem azért titok, mert rajtam kívül nem tudja senki, hanem azért, mert sokan nem nőnek fel ahhoz, hogy megértésék, ezért számukra mindig is titok marad. (Úgy mint számomra a Gauss-lemma.)
A titok pedig az, hogy ebben a világban, egyetlen egy érték van, ami lémyeges. Azt a szót szokták rá használni, hogy szeretet, de ez számomra túl elcsépelt, és különben is, nem akarok a szeretetről ömlengeni, mert senki nem fog komolyan venni. Nevezzük inkább tűréshatárnak, vagy kompromisszumkötő-képességnek, vagy a dolgokba-bele-törődni-tudásnak, vagy alázatnak. Teljesen mindegy, hogy milyen szót használunk rá, a lényeg, hogy minnél több mindenre azt tudod mondani, hogy legyen úgy, ahogy Te akarod, annál szabadabb vagy. Minnél több emberrel minnél több kompromisszumot tudsz kötni, annál megbecsültebb vagy. Minnél több hülyeséget eltűrsz a házastársadtól, annál boldogabban fogtok együtt élni. Minnél nagyobb benned az alázat annál kevesebb a fertőző harag. Minnél jobban szeretsz, annál kevesebb lesz benned a félelem, és az önzés. Legyen bár valaki szép, ha a lelkében feslett, és legyen bár valaki okos, ha szívében kemény. Boldog egyik sem lesz. Boldog az lesz, aki ezt az értéket nem hagyja magából kisorvadni. Mert mindenkiben ott van, a szépséggel, és az okossággal ellentétben, mert ezek adottságok, míg a szeretet fejleszthető, és sem kozmetikus nem kell hozzá, sem pedig agy-tréner.

Quimby: Androidő

Oltsd el a lámpát,
kicsit tedd takarékra az agyad
lassíts le egy percre ember,
leelőzted magad !
De tudod hogy nem tart örökké,
hiszen volt már annyi jel,
hogy ami egyszer volt, újra nem jön el.

Egy régi bakelit

Egy megakadt lemez jár bennem körbe

Felejteni szerelmem nem tudlak

Érzelmem egy ambivalens görbe

Néha pedig gyorsan kútba doblak

Lemez jár bennem körbe, egy megakadt

Bárcsak fognád a kezem, halálig ölelnél

Ajkaidnak nyoma az arcomhoz tapadt

Tűnj el a fejemből gyorsan, fussál, menjél!

Jár bennem körbe egy megakadt lemez

Kétféle zene szól akadva rajta ott

Kemény rockot üvölt durván emez,
S a másik dúdol egy halk Zorán-dallamot.

Bennem körbe egy megakadt lemez jár.

Csak állok és bambulok magam elé bután.

De magadtól eldobtál egyszer már
S én nem fogok futni soha senki után

Körbe egy megakadt lemez jár bennem
Hiányod miatt folyton szenvedek

Emlékező pillám újra meg-megrebben
Pedig már régen megbocsátottam neked.

Jóbarát

A legjobb barátom egy lány. Nagyon régóta ismerem. Nevezzük R.-nek. Amúgy mindenki csak Dodinak szólítja, egy hírhedt Parti Nagy Lajos-hős, egy dobbermann után. Bevallom én is így szoktam hívni, és még sosem gondolkodtam azon, hogy talán lehet, hogy kicsit sértő, ha valakit egy kutya nevén szólítunk. Sosem mutatta annak jelét, hogy rosszalná a nevét, sőt talán néha még büszke is volt rá. Dodi a vérszomjas, akitől mindenki fél, aki lerángat még a villanypóznáról is, aki nescafés sült vért reggelizik... aki kutyahűséges. Amikor egyszer kifaggattam arról, hogy mit tart magában a legértékesebbnek ezt mondta: a kitartását, és a hűségét. Kutyahűség. Utolsó vérét is a gazdájáért. Irigylem miatta nagyon. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik vasakarattal csináltak végig nagyon nehéz élethelyzeteket, és mindvégig kőkeményen kitartottak az elveik mellett. Én bevallom, sokszor elcsábulok. Régebben sokszor szívem szerint nekiálltam volna egy doboz ciginek, vagy full-részegre ittam volna magam, hogy felszabaduljak. A nyomást a fejemben füllhallgatóval próbáltam meg csökkenteni, de a lelkem nyomása ettől csak nőtt. Azon is gonolkodtam, hogy otthagyom az egyetemet, mert nehéz. Feladom. Feladom az elveimet, az életemet, a kapcsolataimat. Feladom az álmaimat. És mindig akkor jön Dodi, és azt mondja: Nem adhatod fel! Milyen piarista vagy? Milyen ember vagy? Nincs jogod a feladáshoz. Harcolj tovább! És én pedig harcolok tovább, mert mindenben hallgatok Dodira.