Már csak három nap

Nem fogom kibírni ezt a hétvégét. Szerintem elköltözöm valkihez. Csak Gabi és én és csend és egyedül. Elegem van. Mindennap átjön valamiért. Átköltözöm a szomszéd szobába. Vagy valakihez de minnél messzebb innen. Mi lesz így a vizsgámmal?

Egyedül

Megőrülök ettől a csöndtől. Attól, hogy nem beszélhetek senkivel, mert nincs itt senki. Olyan szeretet nélküli ez az egész. Ha nem töltök együtt időt senkivel. Nem bírom tovább. El akarok menni. Mikor jön már valaki. Egész nap egyedül vagyok, és tanulok. Megőrülök. Mindenki éli az életét csak nekem kell még majdnem egy hétig ide bezárva lennem. Ha addig nem beszélhetek senkivel én depressziós leszek. Unom rettentően. Utálom az egész matek szakot. Már minden normális ember réges rég végzett, miért csak minket nyúznak ilyen sokáig? És a jövő félév ugyanilyen lesz. Július másodikáig itt leszek egy sötét szobában és a vizsgáimra készülök. Mikor lesz már vége? Emberek hol vagytok?

Semmi sem sikerül

úgy ahogy szeretném...

Döntések

A nagy dolgok mindig nagy ugrásokkal indulnak.
Kis félelmek kis lépései vezetnek a szakadék széléig, és onnan már csak egy esély van, a lendületvétel.

Coming soon:

Carpe diem

Szeretve lenni

Egy elkésett karácsonyi vers

A város szennyét belepi a hó
A minden bűnt elfedő puha takaró
Nem hat rá sem perzselő nap, se hő,
Csupán finom szellő örvényt tekerő.

Tél apó kócolja felesége haját,
Hulló por takarja a fagyott világ baját,
Minden ember zaklatottan keresi a helyét,
Álmos kis hóvirág hajtja le szép fejét.

Ezüstös üveggömb a gyerekkor képeit
Csillogva szórja szét az éjszaka fényeit.
A kis jászolt óvja egy magas lámpa itt,
Karácsony küldi szét szép angyal-lányait.

Gyerekek örülnek, minden szép, csudajó,
Apu sapkája és orra is csupa hó,
A kéményből csend száll fel, az illat idejő,
A nagy titok aláhull, mint fehér terítő.

Valaha

Arcába markolsz utolsó erőddel
Fejszédet megint egy kidőlt fába vágod
Mosod homlokodról csorgó verejtéked
S éjjel az Oriont kővel hajigálod.

A zsákutca táblát régen felavatták,
A Szőke búzamezőt nyáron learatták,
A cirpelő tücsköt is agyontaposták,
Loboncos csikó sörényem lenyírták.

Lepusztult város ormán semmi-zászló,
Düh és harag vihar szele-tépte rongy,
Utolsó mozdulat egy kínlódó kagyló,
Halála után maradó marék gyöngy.

Ló

Jojózó szemekkel lesek befelé
Egy pillanatra abbahagyom munkám
Porba kaparok jelet magam elé.
Izgatja szívem kávém, cigarettám.

Fáj a fej, és dühös a szív
Gyermeki félelem száll rája
Versenyló-idegzet felajzott ív
Hiszen előttem a küzdés, a pálya.

Tán feladom, mert sok ez soknak.
Lehetetlen célok szelleme űz.
Nekem jönnek és agyonnyomnak.
S belül bizonyítani vágyó tűz.

S elindul mégis a sarkantyúzott állat
Mégha kicsi is a viharos kalandhoz.
Mert míg a lassú, csöndes idő halad
Az Ember, mint faág, felnő a feladathoz.

Porba rogyva ér a célba akkor,
Karja az egeket súrolva eléri.
Várja dícséret, két szem kockacukor
Ügyes voltál! Ezért minden megéri.

XD

Véletlenek nincsenek

Világunk rendszer. Hatalmas, komplex, telis-tele mikrovilágokkal. Miért működik, és hogyan? Nem tudjuk. Csak működik. Valamiért. Sok dolgot nem tudunk megmagyarázni. Azt mondjuk rá véletlen. Nem hiszek véletlenekben.
Véletlenül esik ki egy szentkép a Számelmélet könyvből? Véletlenül megy el az ablakunk előtt egy kukásautó MUT felirattal az oldalán, amikor a szigorlat miatt remegő térdekkel ülök az algebra füzetem fölött. (németül: bátorság.) Véletlenül találkozom egy héten belül négyszer ugyanazzal a történettel: jöjj és kövess engem.
Véletlenül magyarázom el a dimenziótételt Eszternek, és kérdezem ki tőle kétszer is a bizonyítást, hogy másnap azt húzza a vizsgán, és négyesre feleljen belőle? Véletlenül múlik mindig egy-két pontokon a zh-m? Véletlenül ébredek háromnegyed órával korábban a tervezettnél arra, hogy annyira zsibbad a kezem, hogy nem bírok miatta tovább aludni, és így időben tudom befejezni az aznapra tervezett anyagot?
Nem hiszek a véletlenekben. Nem hiszek a káoszban. Rend van. Volt, lesz.

Végső kétségbeesés algebra vizsga előtt, és egy a Számelmélet könyvből kiesett szentkép hátulja

Imádság Szent Ritához
Aki az utolsó pillanatban segít

Ó Szent Rita!
Istentől csodákkal kitüntetve! Te részesültél a ritka kegyelemben, hogy kétségbeejtő helyzetben különös szószóló és segítő vagy, erős bizalommal térdelek előtted könyörülő szeretetedre hivatkova, hogy segítségedet kérjem jelen nagy szükségemben.
Légy részvéttel irántam! Gyarló imámat vidd Isten kegyelmi trónja elé és buzgó közbenjárásod által nyerj meghallgatást kérésemben! Tekints Jézus kiontott drága, szent vérére, szentséges, irgalmas szívére és nagy hitemre!
Ó szent Rita! Segits, hogy buzgó imám meghallgatást nyerjen. Megígérem, hogy egész életemben hirdetni fogom jóságodat! Ámen.
Szent Rita könyörögj érettünk!