Quo vadis Domine?

Győzni jöttem, harcolni vérig,
Utolsó épeszű egészségig.
Csatázni tankkal, karddal, lóval,
Üszköt vető tüzes kandallóval.
Világháborút vívni a világgal,
Futni elöl lobogó zászlómmal.
Rohamosztag élén vonulni
S a vétkeiteket megtorolni,
Nyerni vágyni, gyengéket látni,
Az erősebb előtt hajamat levágni,
Tiszjei előtt meghunyászkodó eb,
Örök veszteség okozta csorgó seb.
Játszani játékomat, mely véres,
szablya kés karmolta arcomat, éles.
Ez az én életem, első kell hogy legyek,
S ennek érdekében térdre teperjelek.
Hogy koszorúsan Róma diadalívein át,
Lássátok majd egyszer nyert ügyeim hadát.

S a diadalív alatt
Egy megtört alak
Fején a koszorú
Arca oly szomorú.
Kardom leengedem,
Szemem rászegezem,
S folytottan kérdezem,
Véres körmöm tépdesem:
"Quo vadis, Domine? Én Istenem!"
Csatát, s háborút vesztve állok térdemen,
S a diadalív alatt Ő áll ott győztesen.
Elment, hogy megnyerje az életem.
Nekem.
Helyettem.