Kinek vagy terhére?

Régen, mikor még kicsi voltam, úgy gondoltam, hogy a körülöttem élőknek kötelességük az én jó közérzetem biztosítása. Ebbe persze beletartozott a korlátlan mennyiségű idő biztosítása is. Ha bántott valami az iskolában, ha úgy éreztem igazságtalanok voltak velem, mindig-mindig anyuhoz tudtam menni és elpanaszolni ezeket. Aztán ahogy elmúltam 18, egyre inkább úgy éreztem, hogy a problémákat csak úgy lehet megoldani, ha beszélek róluk, ha kibeszélem magamból őket. Ha nem rejtem magamba a rosszkedvemet.
De ahogy egyre inkább megyek előre, mégis egyre inkább rá kell jönnöm, hogy az én gondjaim az én problémáimat jelentik. S hogy ezekkel terhére vagyok a környezetemnek. Néhányan ezt ki is mondják, néhányan azt állítják ez nem igaz, de látom rajtuk hogy így érzik, néhányan meg őszintén mondják, mert kéthavonta egyszer kell elviselniük.
Régen, mikor még kicsi voltam, úgy gondoltam, hogy a körülöttem élőknek kötelességük az én jó közérzetem biztosítása. Most meg rá kell jönnöm, hogy pár év múlva már az én kötelességem lesz egy másik ember jólétének biztosítása s a saját boldogságomról nekem kell gondoskodnom. Különben csak teher leszek rajtatok...