A képmutatás és a bűntudat Egyháza

Jézusi értéket követő ember vagyok. Keresztény vagyok. Katolikus vagyok. Római katolikus vagyok. Ez a négy halmaz azonban egyre szűkül, egyre kevesebb embert ölel magába. Az első halmaz azon emberek halmaza, akik "üdvözülni fognak" - vagy így vagy úgy, hogy a földön, vagy a túlvilágon, ezt nehéz megmondani. Míg az utolsó halmaz ezen embereknek csak igen csekély részhalmazát képezik. És az Egyház nagyon szereti elhitetni, hogy a jó emberek az ő köreiben vannak. Persze ez is sokat változott szerencsére a II. Vatikáni Zsinat óta - azóta azt hirdetik, hogy mindenki üdvözülhet, de milyen érdekes, régen ez sem volt így...
Érdekes gondolat Karl Rahneré, aki anonim keresztényeknek hívja a krisztusi értékek követőit. Vagyis azt mondja, hogy meglepő lesz majd halálunk után, mert a mennyország tele lesz magát egyáltalán nem kereszténynek mondó, de a Jézus által hirdetett tanokat követő emberekkel. Ámbár a felfedezés egyáltalában nem új, hisz maga Jézus mondja: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek." Vagyis az Ítélet napján nem fogja senki megkérdezni, hogy vajon hittél-e Jézus Krisztusban, vagy a Szentháromságban. És ez alapján az a meglepő, hogy mégcsak azt sem kérdezik meg, hogy hittél-e Istenben. A tettek alapján lehet megítélni, mit tettél az életben - avagy "gyümölcséről ismerszik meg a fa".
Elméletileg mi, római katolikusok vagyunk Jézus úgymond első igazi követői, a többi keresztény egyház belőlünk szakadt ki. S nem véletlen, hogy ez a kiszakadás megtörtént, hisz nem kell sokáig magyarázni a búcsúcédulák, vagy a keresztes hadjáratok nem krisztusi voltát. Rég volt, elmúlt, ám az biztos, hogy egyvalami azóta sem változott meg - azt kell mondanom, sajnos. Egyházunk több, mint ezer éve a bűntudat Egyháza. A bűn Egyháza. Nem tudom, miért van ez, nem tudom, hogy miért volna arra szükségünk, hogy folyamatosan rossznak, bűnösnek érezzük magunkat, akik méltatlanok arra, hogy Isten egyáltalán szóba álljon velünk. S mint ilyen földön kúszó férgeknek, minél többször kellene a bűnbocsánat szentségéhez járulnunk, s akkor kis ideig megint tiszták és szentek lehetnénk. Mondjuk három percig, mert utána biztos lesz egy bűnös gondolat a fejünkben. De ha egyszer úgy éreznénk, hogy most semmi rosszat nem tettünk, akkor gőgösek és önteltek vagyunk. 22-es csapdája, ha úgy érzed, hogy nem vagy bűnös, máris bűnös vagy.
De eleve, mi az hogy bűn? Mitől bűn valami, ki mondja meg, hogy bűnt követtem-e el? Erre mondja azt az Egyház, hogy a lelkiismeret - amit viszont nevelni kell, különben nem jelez rendesen! Hát igen, de ez megint egy önmagába záródó kör: arra kell beállítani, hogy akkor jelezzen, amikor az Egyház szerint bűnt követtél el. Mert az nem lehet, hogy valakinek ne jelezzen a lelkiismerete, ha vasárnap nem megy el Szentmisére. És akkor bevezetésre kerül a mindent elsöprő fogalom: "halálos bűn". Bocsánat a szóért, de néhol nevetséges, hogy mi mindenre képesek rásütni azt, hogy az halálos bűn. Számomra a legmegkapóbb ebből a szempontból az az atya volt, aki azt mondta, hogy az önkielégítés halálos bűn. Hát nem tudom hogy van ez, de az biztos, hogy ebben az esetben a kamaszok 95, de talán inkább nagyobb százaléka halálos bűnben él, vagy élt. Erre a témára még visszatérek, de irgalmazzon nekik az ég, ha esetleg idejekorán meghalnak, mert akkor biztos pokolra jutnak! Ez sok minden, csak nem az isteni irgalom.
Vagy: vasárnapi mise. Ha nem mész el, halálos bűn. Ne vicceljenek már, a vasárnapi mise nekünk jó, nekünk adhat. Ez olyan mintha halálos bűn lenne az, ha egy hajléktalan nem megy el az ételosztásra... Isten nem az alapján ítél meg minket, hogy ott voltunk-e a misén, főleg nem az alapján, hogy milyen ruhában voltunk ott. Legalábbis az én hitem szerint. És ez a kategória, a halálos bűn és a bűn kategória összemosódik a másik nagy problémával, a képmutatással és az álszentséggel. Álszent... A német máshogy fejezi ki, talán az most jobban illik: scheinheilig, vagyis látszólag szent. Hogy is értem? Úgy értem, hogy valaki kipipálja, hogy ő bizony elment vasárnapi misére, de a kapualjban már gyújt rá egyik cigijéről a másikra, miközben otthon ennivalóra alig van pénz. Vagy, még benn a templomban, nekem ez a "kedvenc" példám, amikor valaki úgy mondja a Hiszekegyet, hogy "keresztre feszítették a mocskos zsidók". Hát ez sok minden, csak nem keresztény, és úgy gondolom, jobb lett volna ha el sem megy, és ezt nem teszi hozzá. Eleve, keresztény ember milyen alapon zsidózik? Ez biztosan nem Jézus öröksége.
Receptek vannak, mindig mindent megmondanak, hogyan kell csinálni. S ez is az álszentség egyik forrása, mert gyakran az hirdeti legjobban a kereszténységet, akinek az élete ezt fikarcnyit sem tükrözi. Nem véletlen a mondás: bort iszik és vizet prédikál. Prédikál... Ez is az Egyházzal kapcsolatos. S ujjal mutogat mindenki mindenkire, hogy milyen bűnös élete van, bezzeg MI. No, mi máshogy csináljuk? Hát nem...
Számomra a legrosszabb élmény a szexualitáshoz való hozzáállása az Egyháznak. Valahogy ez így tabuként van kezelve, de az biztos, hogy valami bűnös dolognak van beállítva. Nem szabad, házasság előtt biztos nem, házasság alatt meg... Hát akkor sem ám akárhogy, meg majd Ők megmondják, hogy mit szabad és mit nem szabad. Úgy gondolom, hogy a házasság előtti nemi életbe való beleszólás magyarázható, de nem abban a formában, ahogy azt teszik. A házasság utáni szexualitásba való beleszólás viszont már intimitást sért. Úgy hiszem, ez két ember magánügye. Nem értem, miért kell ezért is bűntudatot kelteni. Azt mondják, "bűnös vágyak". Nevetséges, egy vágy nem lehet bűnös. Egy vágy van, mi több, az a vágy természetes. Az lenne a baj, ha nem lenne. Az a baj, hogy mindenkit bűnösnek titulálnak, aki nem pont úgy csinálja, ahogy szerintük helyes. S az embert teszik bűnössé, rosszá - nem pedig a tettet. Lehet hogy valami nem helyes, de attól még valaki nem lesz rossz.

S Isten, ha valóban hisznek is abban, amit tanítanak, akkor is szeretni fog mindenkit, ha rosszat, ha bűnt tesz. És ez a szeretet nem attól függ, hogy valaki meggyónt-e vagy nem, vagy hogy katolikus, vagy nem.

Miként, ha villanykörtébe nézel...

Miként, ha villanykörtébe nézel
S lehúnyt szemmel is mindenfelé
Látod azt a fényes vonalat,

Olyan, ha a halál szemébe nézel
S lehúnyt szemmel is mindenfelé
Látod a véges önmagadat.

Az értékek Istene

Sokat gondolkodtam, éveket, és végül arra a végkövetkeztetésre jutottam: nincs Isten. Értékek vannak.

Lyukas a zoknim.

Mindenki függ valamitől...

Amikor megcsináltam a második kávémat, arra gondoltam: annyit kávézom mostanában. Nem függök tőle?
És eszembe jutott a dalszöveg, hogy mindenki függ valamitől. Hát én a kávétól.

Régen függtem a tökéletességre való törekvéstől. Az volt az elvem, hogy nagy akaraterővel az ember bármit el tud érni, amit csak akar, csak nagy akarat kell hozzá. Ma már úgy gondolom, hogy ez lehetetlen. Lehetetlen, hogy valaki tökéletes legyen. Mert mindannyian tökéletlenek és hibásak vagyunk. Hibázunk, folyamatosan. Rosszak vagyunk, és soha nem is leszünk jók. Régen azt gondoltam, hogy jó vagyok. És nehéz azzal szembesülni, hogy nem. Régen azt gondoltam, hogy egyszer majd nagyon  jó leszek. De nem leszek soha nagyon jó. Olyan maradok amilyen vagyok. És az alapjaim soha nem fognak megváltozni. 22 év. Ez az az életkor, ahonnan már nem lehet visszafordulni, mert az ember kialakult. És úgy viszi tovább magát, amilyen. Azzal a tudással azokkal a világnézetekkel, erkölccsel, szokásokkal, egészen az öregkoráig. Úgy félek attól, hogy egyszer öreg leszek, és magányos. Úgy félek, és annyira utálom magamat. Mi értelme van annak hogy éljek, ha mindentől félek. Nem akarok félni.

Annyira a psziché vezet. Milyen tett van amit én teszek saját döntésből? Úgy érzem, mintha mozgatna valami, mint valami bábot. Történik valami, arra válaszol egy érzés, és az érzés miatt kiváltódik egy reakció, és nem vagyok ura magamnak. Nem tudom mi az ami mozgat, talán az évtízezredes evolúció, és pszichológia. És gyűlölöm ezt a felsőbb erőt, mert ez nem én vagyok, és semmit nem teszek én, csak szereplő vagyok egy szinpadon.

Függés a kávétól. Függés az egyedülléttől, hangulatoktól, emberektől, szerelemtől, szokásoktól, a psziché játékától, a vallástól... Miért csak a kávét a cigit az alkoholt meg az internetet emlegetjük? Amikor az ember sokkal súlyosabb dolgoktól is függ. És ezekhez mi az az egy bögre kávé, amit épp most ittam meg, amíg ezt leírtam.

Állandó értékek, kereszténység

Vannak a világban ilyen értékek, vagy értékszerűségek. Nem tudom pontosan micsodák. Állandó értékeknek nevezem. Olyan dolgok, fogalmak, tettek, amelyek valahogy mindenkinek egyformán sokat számítanak.

Egy előadáson hallottam még Mérő Lászlótól, hogy az intelligencia objektív. Azaz az emberek könnyedén meg tudják állapítani, hogy kik azok a személyek, akik intelligensek. Hosszú fejtegetések és pszichológiai tesztek segítségével bizonyította a tényt, hogy az intelligencia objektív, azaz valamiképpen mindannyian ugyanazzal a mércével mérjük az emberek "intelligens-ségét".

Ilyen állandó értékek.

Ilyen állandó érték például az élet. Nincs olyan ember, akinek ne lenne fontos az élet értéke. Ezt bizonyítja a születésnap megünneplése. A születésnap egy nagyon fontos napja az évnek, amikor az egész világ arra emlékszik, hogy n évvel ezelőtt X megszületett. És ünneplünk, van aki nagy vacsorát rendez, van aki kerti partit, van aki otthon egyedül berúg, van, aki megvendégel másokat, van aki a hegy tetején ünnepli, van aki a facebookon fogadja a 130 "Boldog születésnapot!" üzenetet... Ki így, ki úgy, de valamiképpen mindenkinek érték az, hogy életre jött, az élet kezdete, a születés.

Mindegy, hogy ki az illető, amerikai, lengyel, kínai, vallásos, ateista, fiú, lány, nyitott, zárkózott, öreg, fiatal, hivatalnok, vagy utcaseprő, ha rámosolyogsz, az a szívén egy simogatás. Mert a mosoly is érték.

A kedves szó, legyen az angol, magyar, horvát vagy német nyelven, vagy hottentottául, virágot bont, kitavaszodik tőle. És nemcsak annak, aki kapja, hanem aki adja, annak is kicsit felszáll a lelke, mert Éljen! tudott valami szépet mondani.  Mert a kedves szó: érték.

A vidám emberek társaságában jó lenni, mert a vidámság érték.

A türelmes emberek meghallgatnak, nekik el lehet mondani a szívünk legmélyebb titkait, meghallják, megértik, és ez jó. Rá mered bízni magad valakire. Ez jó. A türelem jó. A türelem is érték.

A szépség érték. Minden nő szép akar lenni. A kamasz lányok értéktelenségüktől szenvednek, mert azt gondolják nem elég szépek. A férfiak szeme is  a szépet látja. Egy szép kép szinte beszél. A színek harmóniája, a fény, a megfestett kézfej, arcok, szépség. Mindenki szép akar lenni, mert a szépség érték.

Vegyük a karácsonyt! Mi keresztények Jézus születését ünnepeljük, de a legtöbben nem vallásosak. Ha megkérdezzük őket miről szól a karácsony, azt mondják, a Szeretet ünnepe. Állami ünnep is, az összes bolt bezár. Mindig haragudtam a nem vallásosokra, hogyha ők nem hisznek Jézusban, akkor miért kapják meg a karácsonyi és a húsvéti szünetet? A szeretet és a nyuszi ünnepét... Nekik miért jár? Aztán rájöttem, hogy azért mert a Szeretet valamiképpen nekik is érték. Karácsonykor megünnepeljük, hogy van a világban szeretet, van jó, van béke, van nyugalom, van otthon, család. A szeretet érték.

És ide akartam kilyukadni, hogy a szeretet MINDEN ember számára érték. Úgyis mondhatnám, a szeretet mindenkié. Ahogy Nolan mondja: Jézus mindenkié. (A Jézus és a szeretet szavakat egyenértékűnek tekintem.)
Hajlamos vagyok, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Jézus a miénk, keresztényeké. A szeretet miénk, a keresztényeké. Nekünk jogunk van azt mondani, hogy mi vagyunk a szeretetközösség, jogunk van kisajátítani az értéket, pedig tévedünk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok akik nem vallásosak nem tudnak szeretni, vagy - furán fog hangzani - nincs joguk szeretni. Nekünk van jogunk szeretni, mert mi vagyunk a Jézus követői, és aki nem Jézus követője nem szerethet.

Továbbmenve, az nem lehet jó, nem lehet békés. Nem lehet türelmes, jóságos, nem élhet az igazságban, féltékeny, önző, kevély, és folytathatnám a negált szeretethimnuszt.  Ők nem alkalmasak rá, mert egy alacsonyabb fejlettségi szinten vannak.

Pedig a szeretet minden ember szíve mélyén ott van, fejlettségi és minden egyéb szintektől, és mindentől függetlenül. Tehát érték, méghozzá állandó. Csak van aki Jézusnak nevezi. 2000 éve is igaz volt az a tanítás, ma is. Mindegy, hogy a szeretet szót használjuk, vagy a Jézus szót, mindegy, hogy a Szeretetet ünnepeljük, vagy Jézus születését. Mindegy miben hiszel, a lényeg, hogy hogy viselkedsz, mondja Daniel Stein.
Mindenkinek ugyanaz a házi feladat: szeress és tégy amit akarsz. (És gondolj amit akarsz!)

A halál értékéről meg majd november elején...

Mindent tudok

Kótyagosan, de ép ésszel és várakozva lépdelek az utcán, hajam összefogva, de kibontom, ha veled beszélek, mert tudom, úgy szereted, ha száll, mint a lélek, ki halkan önnön robajától fut, mint az Óda c, vers első néhány sora, itt ülök, s nem csillámló szilafalon, de a széken, a karfán, ami nincs, de mégis van, és várom az éjt, a napot, az éjt a napot, hogy legyél valós, hús, vér, emberi forma, alak, te, zárt ajtók mögött, semmi se kell, amim van, az a csengő mely csenget, bármikor férfihoz szólok, kérdezek, csengő ami jelzi, hogy ott az enyém, az igaz, az enyém, ki szeret, kit a világon senkire el nem cserélnék, mert ő az aki elfogadott, aki várt, aki megvárt, aki elviselt, aki veszekedve de tűrt, aki kedveset mondott, aki nézett a kék szemével, aki tulipánt tett az asztalomra, s kezembe a szívét, akinek életemet adtam, részben aztán, s itt  a kutya, a nadrág, a minden, s Zágráb is arról szól, hogy szeretem, olyan, mint én, és az érzést, pontról pontra tudnám leírni, és tudok mindent, hála, hogy értem a szót, értem az érzést, tudom, hogy rossz, de azt is, hogy megéri, mert végigjártam ugyanazt, végig, sokszor, és sokszor, ilyen ez, 100 sms-t írnék, de nem lehet, nem csak enyém ő, hanem ő ő, volt, és van, lesz is, de tiéd. Örökre.