Már nem fáj, ami fájt, vagy szégyellem ha fáj, vagy a világ nem ér rá, hogy mi fáj, és különben is túl sokat nyavalygok amiatt, hogy fáj, és túlérzékeny vagyok arra, ami nekem fáj, de néha fáj, és most ez igenis fáj, de nem foglalkozom vele, nem analizálom, csak hagyom, hadd fájjon, mert ilyen a búcsú.

Gyerekek!!! Megtanultam horvátul...

Gyerekek, megtanultam horvátul. Kezemben az igazolás meg a 4-es. Nekem megfelel. Egy év elmúlt, hova tűnt a fáradt ősz, a hideg tél, a szép tavasz. Számot adok. Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy megérte-e. Azt mondtam majd megmondom a végén.
Elérkezett a számadás ideje. Hogy megnézd mit kaptál és mit kellett visszaadnod. Sokat, sokért. Az élet olyan nehéz, de szép. Meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal teli. Az egyikből elvesz, a másikhoz hozzáad. Sem többet, sem kevesebbet. Ugyanaz a gyáva és magába zárkózó Rita maradtam. De más mégis. Valami hozzáadott. Ugyanazt a kritikát kapom meg, tehát nem változtam. Vagy mégis.
Megtanultam horvátul. Annyira boldog vagyok. Találkoztam nagyszerű emberekkel. Annyira örülök. Új elméletekkel gazdagodtam. Ennek már kevésbé örülök. Kinyílt a világ. Ettől nagyon félek. Új dolgokkal találkoztam, amikről nem tudom eldönteni, hogy értékek-e vagy nem. Boldog vagyok. Szomorú, hogy el kell mennem. Félek, hogy vissza kell jönnöm. Várom, hogy visszajöjjek.
Olyan sokat kaptam. Boldog vagyok. És akármilyen nehéz, nem akarom abbahagyni a mosolygást.
Jó év volt.

Az ellopott iratok - Ukradeni dokumenti

Ellopta az irataimat. Másodszor is. Nagyon mérges voltam. A személyi igazolványomat az útlevelemet, de még a zeneiskolás bizonyítványomat is, mindent, ami fontos iratom volt. Már első alkalommal is mondtam neki, hogy ha még egyszer előfordul, akkor szakítunk. Két dolgot nagyon utálok, a hazugságot és a lopást. Nevetett én meg ordítottam. Megragadtam a papírjaimat, és elrohantam.

A többször álmodott álmok fontosak. Ellopott iratok.

Ukrao je moje dokumente. Drugi put. Jako sam bila ljuta. Osobnu, putovnicu čak i svjedožbu iz glazbene škole, sve dokumente koji su mi bili važni. Već prvi put sam mu rekla da ako će se to opet dogoditi, prekinemo. Dvije stvari jako mrzim, a to su laž i krađa. On se smijao i ja sam vikala. Uhvatila sam moje papire i otrčala sam.

Više puta sanjani sanovi su važni. Ukradeni dokumenti...

Hotel Zagorje - a gyerekhang, dječji glas

A gyermeki perspektíva teljesen más. Nem érti, hogy mi történik, a halál sokkal absztraktabb, mint a felnőttek számára. Ugyanolyan szörnyű, hogy apukád eltűnt, mint az, hogy otthonhagytad a barbiaidat. A gyermek is tudja, hogy mi történik, minden világos számára, de valahogy másképp. ÉVekkel később képes megérteni, ha szerencséje van és elég okos, de amíg gyerek, van körülötte egy filter, ami megóvja a szörnyűségektől. Minden úgy látszik, mintha egy film lenne.

Perspektiva djeteta je puno drugačije. Ne shvaća sve što se događa, smrt je više abstraktna, nego što odrasle misle. Jednako je strašna što ti je nestao tata i što si ostavila doma gumene barbike. Dijete zna što se događa, sve je jasno, ali nekako drugačije. Godinama kasnije možeš sve shvatiti, ako imaš sreću i pamet, ali kad si dijete ima nekog filtera oko tebe, koji čuva tebe od strašnih događaja. Sve se vidi kao u filmu. 

Az a vicces, hogy a saját életemben pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor ez a film megszakadt. Szerintetek fel lehet nőni egy pillanat alatt? Lehet. Mert még arra is emlékszem, hogy a Budafoki úton sétáltam, kicsit szürke idő volt. Azután született a Carpe diem c. vers. Hogy éld meg a pillanatot, mert az élet valóság, és nem film. Nincsen majd egyszer, sem múlt, mert az már nincs. Életem egyik nagyon nagy felismerése volt. Azóta próbálom nem halogatni a dolgokat, hanem megtenni azonnal. Nehezebben megy a szavakkal, mert vannak bizonyos szavak, amiket nem szívesen adok ki. De néha összeszedem magam, mert úgy vagyok vele, lehet, hogy ezen a lehetőségen kívül nem lesz több. Mostban élünk, és lehet, hogy még léteznek dimenziók, de a mi idővel határolt életünk egy dimenziós. És halad előre.

To vam je fora da u mojom životu točno znam koji je bio taj trenutak kad je ovaj film prekinuo. Mislite da može se odrastati u jednom trenutku? Može. Čak i na to se sjećam da sam šetala po Budafoki Ulici i vrijeme je bilo malo sivo. Nakon toga se rodila pjesma Carpe diem. Da uživaj trenutak jer život je realnost, a nije film. Nema sljedećeg puta i nema prošlosti jer je to već prošla. Jedno je od mojih najvažnijih prepoznavanja mog života. Od toga pokušavam  ne odgoditi stvari, nego odmah napraviti. Još teže kad su riječi u pitanju jer ima nekih riječi koji ne volim ispričati. Ponekad ipak se okupim jer možda to mi je jedina prilika i nikad više neće biti druga. Živimo sada i možda postoje više dimenzija i ne samo matematički, ali mi živimo naš vremenom ograničen život koji ravno ide naprijed u svojoj vlastitoj jedinoj dimenziji.

Annyi minden jó lenne...

Az ember tele van tárgyi vágyakkal, a nüansznyi különbség csak annyi, hogy van, aki meg tudja fizetni a vágyait van, aki nem.

pásztortáska, ami zizeg
a mezei zsálya
Magam részéről például régóta nagyon szeretnék egy hatalmas nagy antológiát tele növényekkel, hogy tudjam melyik virág micsoda, hogy néz ki, mikor nyílik, hogy amikor a természetben járok, ne úgy menjek el mellettük, hogy ja, ezt már láttam. Ez az aminek le lehet kicsit tépkedni a leveleit, és akkor zizeg.
Ez meg, amelyiknek ha leszeded a szirmát, mézíze van.
Ezt meg megnyomod és begubózódik. Ennél többet szeretnék.


Régi nagy vágyam egy fekete színű kötény, I love cooking felirattal, pirossal ráhímezve.

Egy nagyon jóminőségű extra fényképezőgép, olyan, amivel jól meg lehet ragadni a mélységet, hogy kiélhessem a művészet iránti késztetésemet.

Egy duda a biciklimre, amit hivatalosan kézi kürtnek neveznek, és nagggyon hangos. Csak azért, mert a kis nyivogó csengőmre senki nem áll félre, a magas C-n eldünnyögött Samo malo!-ra pedig még kevesebben.

Régóta szeretnék már egy fehér farmert, amiből nem lóg ki a fenekem.

Bérletet a Tátrába, jegyet a 2013-as zsidó nyári fesztivál Pár-Beszéd c. Dés László, Parti Nagy Lajos és Spiró György estjére, nyelvvizsga bizonyítványt horvátból, most éppen egy szakácskönyvet, amiből meg lehet tanulni a húsok különböző fajtáinak finom elkészítését, és kockás pizsamanadrágot, de azt csak én tudom, hogy milyet, egy aranyláncot fűzöld színű ékkővel, és hozzá két zöld színű fülbevalót, egy nagyon színes bölcsésztatyót, egy hosszú nyakbaakasztós színes ruhát.

Egy hegedűt, talán életem legnagyobb vágya. Helga, mint neked az a fekete piano.

Sok fűszertartót a leendő lakásomba, és egy vasalódeszkát. És egy hatalmas nagy, fehér színű, háromszög alakú polcot a rengeteg könyvemnek. Meg egy extrajó kávéfőzőt, ami habot is tud.

És az a legjobb az egészben, hogy ezeket még nem kaptam meg. És sokat nem is fogok talán soha. De tudok várni, és van mire vágyakoznom. Nem kapok meg mindent elsőre és ez jó, mert a várakozás miatt van neki értéke.
Sokan azt gondolják, akkor lesznek boldogok, ha mindent meg tudnak maguknak venni. Csak azt felejtik el, hogyha mindent megvesznek maguknak, akkor a többiek mit adjanak nekik ajándékba? Hiszen nincs szükségük semmire. És ezekből lesznek a sablon ajándékok: gyertya, bonbon, üveg bor, csésze, meg virág. Az utóbbi kicsit kivétel, főleg, ha nőkről van szó. De csak azért mert a virág él.

holtan fogtok összeesni :)


























Čovjek je pun sa željama. Nijansna razlika je samo da neki može to isplatiti neki ne.

S moje strane ja bih jako željela jednu veliku antologiju s biljkama da znam koji cvijet je koji, kako izgleda, kada cveta, kad hodam u prirodi, ne mimoidem, da to sam već vidjela par puta, ali pojma nemam što je to. To ti je koji kad malo deraš lišće, cimne, to ti je koji ima okus meda, to je koji se učauri kad pritisneš. Više želim od toga.

Davna je želja jedna pregača crnom bojom, s crvenom natpisom I love cooking, napleteno.

Jedan jako kvalitetan ekstra fotoaparat s kojim mogu slikati dubinu, da se mogu uživjeti želju do umjetnosti.

Truba za bicikl, koji se zove službeno ručna truba, i jaaaaaako je glasna. Jedino što nitko se ne  skloni u stranu na zvuku mog malog zvončića a još manje na visoko C mrmljani Samo malo!

Bijele traperice od kojih se ne vide moje guzice.

Zakup u Tatre, kartu na predavanju Pár-Beszéd gdje će predavati Dés László, Parti Nagy Lajos i Spiró György u sklopu židovskog ljetnog festivala 2013. Certifikat od hrvatskog jezika, sad jednu knjigu s receptima mesa, piđama s kockicama, ali to samo ja znam kakve, lančić sa zelenom draguljom i ušnicama, bojnu torbu filozofkinja i jednu dugačku suknju u višim bojama.

Violin, jedan od mog najvećih želja života. Helgo, kako tebi ovaj crni piano.

Puno mali kutiju za začine u moji budući stan i jedan odbor za peglanje, jednu veliku bijelu policu na obliku trokuta za moje knjige i jedan aparat za kuhanje kave koji može napraviti pjenu.

I to vam je najbolje da još ništa nisam dobila od tih. I možda nikad neću, ali mogu čekati i imam čeznju. Ne dobijem ništa na prvi, tako sve što dobijem ima svoju vrijednost. Puno misli da će biti sretan kad sve može kupiti za sebe.  Samo zaboravljaju da ovako nitko im ništa ne može darovati jer nemaju potrebe. I tako darujemo svijeće, bonbon, bocu vinu, čaše i buket. Zadnji je malo iznimka poglavito kad je o ženama je riječ. Ali samo zbog toga što cvijet živi.  

Arról, hogy a jólét az emberek agyára megy - O tome da blagostanje zaludi ljudi

Egy réglátott ismerősöm szájából hallottam a minap. A jólét az emberek agyára ment. Nem csinálunk semmit, mert minek, amikor mindenünk megvan. S amikor pihenünk, akkor sem csinálunk semmit. Videójátékok, mobiltelefonos játékok, facebook-on való kommunikáció, a LOL és a többi. Szívják az emberből az életet, mert bekebezelznek. Nem vagyok többé, mert egy harcos vagyok, vagy őslakos, vagy király, vagy fegyveres gyilkos, vagy rendőrnyomozó. Olyan ember, aki egyébként soha nem lehetnék, csak így. És a fő, hogy nem akarok gondolkodni. Eleget gondolkodom. Legalább arra a kis időre, amíg játszom.

Nekem hiányzik. Hiányzott akkor is. A dalai lámától az idézet: Minden nap tölts el valamennyi időt teljesen egyedül. Frusztrált leszek, ha ezt nem kapom meg. A csöndemet, az én időmet. Amikor  látom, hogy megint negyed 11 és még megfürdetlenül és milliónyi tervvel, gondolattal, nyomasztó dologgal itt ülök a szobámban, békétlenül. Kell az a csönd. Az a csönd, amiben megszólal az Isten. Az én időm, amiben nincs gondolat. A kitöltetlen idő. Hogy másnap továbbléphess, és alkothass újra: gondolattal, szóval, cselekedettel és el nem mulasztással. Mindig van mit alkotni, mindig van mit tenni, mindig van mit csinálni, ez jut eszembe, amikor Margaret Tatcher szavait nézem minden nap: It is far better to do something badly than to sit around idly. Ezt feledteti el a jólét.
Tedd meg a részed! MA! A világ még nem tökéletes, bármennyire is kényelmesen élsz...

Danas sam slušala iz uste mog dragog davnoviđenog poznanika da je blagostanje zaludi ljudi. Ništa ne radimo jer imamo sve. Te kad se odmaramo, tada isto ne radimo ništa. Videoigrice, igrice na mobitelu, komunikacija na fejsu, LOL i tako dalje. Upiju život iz čovjeka jer utljelovljivaju. Ne postojim više jer sam vojnik, domorodac, kralj, ubojica ili policajac. Takav čovjek kakav nikad ne bih mogao, samo ovako. I glavni je da ne želim razmišljati. Razmišljam dosta. Barem na ovo malo vrijeme, kad se igram.

Meni nedostaja i falilo mi je i tada. Citat od Dalaja Lama: Svakog dana provedite neko vrijeme potpuno sami. Frustrirana sam, ako to ne dobijem. Moju tišinu, moje vrijeme. Kad vidim da je opet pola 12 i još uvijek tu sjedim ispred ekrana bez kupnja, s millijun plana, misla, teškim stvarima, bez mira. Treba mi ta tišina. Ta tišina u kojem progovori Bog. Moje vrijeme u kojem nema razmišljanja. Nedopunjene vrijeme. Da sutra možeš ići dalje i stvoriti nešto novo: mišlju, riječju, djelom i nepropustom. Uvijek možeš nešto počiniti, uvijek ima nešto napraviti, to mi pada na pamet svaki dan, kad čitam riječi Margaret Thatchera. It is far better to do something badly than to sit around idly. To ti se zaboravi blagostanje. Počini  svoj dio! Danas! Svijet nije savršen, svakoliko ugodno živiš...

Szégyellsz? - Jesam li ti sram?

Szívemből gyűlöltem ezt a kérdést. És milyen a sors, most mégis megkérdezem.

Mrzila sam ovo pitanje iz srca. E sad, kakve li sudbine, ja isto to pitam.

engedjétek hozzám

Ám a templom előtt a téren  Egy kis szökőkút működik, kérem!  Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós,  Galambkergetős, rózsaszagolgatós.  Gyerek...