Pontosan fél év...

telt el, és azóta egy sort sem horgoltam a sálnak vagy táskának indult, akkor sem tudtam eldönteni melyik, de  nagy büszkén mutogatott villahorgolásomból. Pontosan fél év. Még mindig ugyanabban az állapotában van, mint az előző bejegyzésben a képen. A szekrény hátuljában. Pedig milyen sokat tudna mesélni. Olyan sok minden változott. S a változás... horzsolás. Horgolás. Érdekes szavak...
Sem vers, sem kép, sem karkötő. Semmi nem született azóta. A gitáromon a csavarok meglazultak. A hegedűm pedig olyan törött volt, mint a mesében az ezüsthegedű... Sírnom kell.

Az ember felnőtt. A felnőttek pedig furcsák néha. Nem rajzolnak bárányokat, csukott kígyót, és nincsenek barátaik. Sem rókájuk. Nyakkendőkről beszélgetnek, időjárásról, de ami igazán lényeges, arról nem. Korán aludni mennek, és mindig fáradtak. Vagy túl meleg van, vagy túl hideg. Sokat dolgoznak. Ha pedig nem dolgozhatnak értelmetlennek érzik magukat. Csövesekké válnak. Mert azt hiszik, hogy mindenkinek Valakivé kell válnia, és ezért éjt nappallá téve törtetnek, pedig csak nagyon kevesen vannak a Valakik. Mégis sokan gondolják magukról. Aztán gödör.

Elég elég jónak lenni. Nem vagyunk mindenhatók, és nem tudunk mindenkin segíteni. Mindenkinek mindent megtanítani. Minden gyereket motiválni. És nincs tökéletes óra. Van jól sikerült óra. És tényleg vannak olyanok amikre azt mondom, igen, ez jó  volt. Elég jó. És elég ez az elég jó. Mert nem akarok többet várni, mint amire képes vagyok. És igen, szükségem van a hegedűmre. Tartson bár órákon át. Hiányzik a gitárom. Sajnálom, hogy nem volt időm arra, amit szeretek csinálni. Írni. Olvasni. A lélek étele és itala.  Sokszor együtt szenved a testtel: éhezik és szomjazik. Futni. Tátrába menni. A köziben az ima után leülni a templomban, és csak úgy csöndben lenni.

Amikor nem kell dolgozatot javítani, óravázlatot írni, feladatot oldani, szakdolgozatot írni, portfóliót írni, írni, írni, írni... de ez nem ugyanaz az írás. Amikor nem hal meg senki. Amikor éppen nem fáj a fejem. Amikor éppen álmos sem vagyok, vagy hullafáradt. Mint most is. Úgy hiányzik...

Villahorgolás

Kitört a nyár.

Hangyák

Cipeljük a dolgainkat. Innen oda, onnan ide. Szatyrokkal és bőröndökkel megrakodva, gyalog, autóval, repülővel. Bár én még soha nem repültem. Szinte már feleslegesnek is érezzük, de azért is csak visszük a szatyrokat. 

S így költözik át a kincsekkel együtt  a szív. 

Szinte hihetetlen, hogy azt nevezzük hazánknak, ahol a kis műanyag vacakjaink vannak. Amiket sajnálunk kidobni, mert nincs erőnk, pedig mind értéktelen. Filléres emlékeim, oly drágák nekem.

Sok mindentől meg is válok,  mert egyszerűen nincs őket hova tennem. Piros tornacipő... sajnálom, de néha túl kell lépni a múlt vonzerővel bíró csapdáján, amibe sokszor hajlamos vagyok belelépni. És ez nagyon veszélyes. Mert sosem vagy ott a jelenben,  és nem tudod megkülönböztetni a valósat attól ami már nincs, vagy talán soha nem is volt.  Vagy nem is lesz. De ez már a jövőről szól.

És a megválás fájdalmas,  mint az összes többi elválás.  Mert maradni jó,  de a változás már nehéz. Még a házi savanyúságtól is nehéz megválni, mert tudom, hogy azt valaki nagy munkával készítette.  Még akkor is ha már fél éve áll a hűtőben, és már akkor sem ízlett amikor kibontottam.

A kavicsokat pedig visszük tovább. Mert szükségünk van rájuk.  Mert kibékülést jelentenek, egy fonnyadt virágot és Dunapartot.  A tündér is kell, még akkor is ha egy kindertojásból származó olcsó, műanyag vacak. De tündér! Hogy a szülinapi virágot otthagynám? Felejtős. Három órát utazik a 35 fokban.

Hangyák vagyunk, szorgalmasan cipeljük a dolgainkat onnan ide, innen oda. Őrizgetjük a filléres kincseinket. Megválni nagyon nehéz.

Marie Curie

"Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit – kerül, amibe kerül – meg tudjuk valósítani."

Nádasdy Ádám, Maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
amikor vendégek várhatók,
a boltban a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.

Ezek a nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
a másikba, az összekuszál.

Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

Kaptam

Zsolt 119,25-32

Lelkem a porban hever,
szavadhoz híven önts belém életet!
Feltártam előtted útjaimat,
s te meghallgattál,
taníts meg törvényeidre!
Értesd meg velem döntéseid útját,
s én odaadón fürkészem csodáidat.
A gond könnyeket fakaszt lelkemből,
szavaddal emelj föl engem!
Tarts távol a hazugság útjától,
add meg nekem törvényed kegyelmét!
Igazságod útját választottam,
útmutatásod után kívánkozom.
Alkalmazkodom parancsodhoz, Uram,
ne engedd, hogy szégyent valljak!
Rendelkezéseid útján akarok haladni,
hiszen szívemet kitágítottad.

Pauli-elv

"az atomban nem lehet két vagy több olyan elektron, amelynek mind a négy kvantumszáma megegyezne" - írja a Sulinet Tudásbázis. Valószínűleg a hatodikos kémiakönyvemben is hasonlóképpen szerepelt. Máig is emlékszem, mennyire nem értettem ezt a mondatot. És minthogy nem értettem, megjegyezni sem tudtam, mert mindig csak olyan dolgokat tudtam megjegyezni, amiket értettem, ezért mentem matematika szakra. Igazából lusta voltam seggelni.

Szóval nem értettem. És feltételezem, hogy még sokan mások az osztálytársaim közül sem értették, és amikor az egyik szerencsétlen osztálytársamat - szerencsére nem engem - kihívta felelni a tanárnő és egyessel küldte a helyére, mert nem tudta a Pauli-elvet, nálam is beindult a zabszem-effektus, főleg miután - nevezzük S tanárnőnek - a maga 880 Hz-es magas A hangján lecseszte az egész osztályt, hogy milyen lusták és buták vagyunk, hogy nem tudjuk a Pauli-elvet.

De azt akkor még senki nem mondta nekünk, hogy ahhoz, hogy valaki a Pauli-elvnek akár csak a közelébe akarjon férkőzni öt évnyi matematikát és fizikát kell tanulnia az egyetemen, mátrixokat, determinánsokat, vektorok összefüggését, sajátérték egyenletek megoldását, magfizikát, fermionokat, permutációkat, és még hadd ne soroljam miket, és ha ezen nagy nehezen átrágta magát, akkor esetleg lehet valami fogalma arról, hogy mit is jelent az, hogy két elektron nem lehet ugyanabban az állapotban.

Viszont, ha az ember megérti, akkor úgy érzi magát, mintha felemelkedne egy kicsit. És most már hálás vagyok B tanár úrnak, aki karácsonyi ajándékként meghúzott, mert így legalább esélyt adott arra, hogy a hatodikos koromban a büszkeségemen esett csorbát kijavítsam. Úgyhogy végül aztán most megértettem a Pauli-elvet.

És ha most odaállhatnék S tanárnő elé, akkor szépen elmagyaráznám neki töviről hegyire, hogy hogy is vannak azok a mátrixok, meg determinánsok, mert lefogadom, hogy erről neki fogalma sincs, nem is volt, nem is lesz soha, és a Pauli-elvről csak annyit tudott, hogy valami irtó fontos dolog lehet, ha már mindenki erről beszél. És azt is a szemére kötném, vagy az orrára hányám, vagy nem tudom, de elmondanám neki, hogy pedagógiailag óriási bakit követett el ezzel akkor, és nem ez volt neki az egyetlen, több is megmaradt az emlékeimben.



Ez most a fizika margójára

Facebook kulturáltan

A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődésen ment végig, mint előtte századokon keresztül. Anyáink a vonalas telefon bevezetésekor még arról fantáziáltak, hogy milyen jó lenne, ha a másiknak nem csak a hangját hallanánk, hanem egy kis képernyőn látnánk is az illetőt. Ezt már kipipáltuk, lett Skype. És lett Facebook is. Meg Twitter, és még rengeteg rengeteg sok minden. Lassan de biztosan haladunk a teleportálás felé. De ne szaladjunk annyira előre inkább tanuljuk meg azt használni, amink van.



Nap, mint nap szembesülök azzal, hogy a Facebook-on mennyire kulturálatlanul viselkednek az emberek, ami valljuk be, néha legalább annyira visszataszító, mintha az utcán csinálná ugyanazt, amit leír, vagy amiről képet tesz fel. Az, hogy milyen témájú videót teszel fel, olyan, mintha egy nyakadba akasztott táblával járkálnál: "Hívő/rasszista/magányos/jobboldali/... vagyok."

De biztos, hogy minden személyes dolgodat az egész világ látni akarja, vagy látnia kell?

Néhány dolog, amit szerintem érdemes megfontolni:

Facebook ID:
  • A Facebook-ra feltett adataid nyilvánosak, és nem törölhetők  a rendszerből. Így a Facebook-os profilod olyan, mint egy mindenki számára elérhető e-ID, azaz e-személyi azonosító. Azért e-, mert a felhőben van. 
  • Az adataidat nemcsak a barátaid, hanem a munkáltatód, a tanáraid, a szomszédok, mindenki, látni fogja, aki az ismeretségi körödbe tartozik. 
  • Ez az ID tehát egy félhivatalos személyiségi azonosító. 
  • Nem mindegy, hogy milyen a profilképed. Ha egy félpucér képet teszel ki magadról, mert úgy gondolod, hogy jó melleid vannak, lehet, hogy népszerű leszel bizonyos körökben, de felsőbb körökben biztos, hogy nem fognak komolyan venni.

Facebook Chat:
  • Ha valakit megszólítasz, köszönj, mint ahogyan a való életben is köszönsz, ha találkozol valakivel. 
  • Kerüld a helyesírási hibákat, a rövidítéseket, úgy mint, nemtom, sztem, vmi... Az androidos készülékeken már rendelkezésünkre áll egy szótár, ami két beütött betű után beírja neked  a szót. Ha gyorsan akarsz írni, hasznos. 
  • Ha beszélgettél valakivel és már menni akarsz, köszönj el. Az a legrosszabb, amikor a másik kérdez valamit és utána tíz percig a te válaszodra vár, mire rájön, hogy már rég elmentél. Ez egész egyszerűen olyan szintű bunkóság, mintha találkoznál egy ismerősöddel az utcán, beszélgetnétek, és te a mondat közepén köszönés nélkül faképnél hagynád. 
  • Ne beszélgess egyszerre több emberrel. A multitasking talán segít abban, hogy sokfelé megtanulj koncentrálni, de a másik következménye, hogy egyikre sem tudsz majd igazán odafigyelni.
  • Miközben valakivel beszélsz, ne játssz, ne nézz filmet. Megalázó a másikra nézve. 
  • Ha valakinek levelet írsz, legyen megszólítás, elköszönés. Szólítsd néven, ez mindenkinek jól esik. Ha magyar levelet írsz, a megszólítást felkiáltójel, az Üdvözlettel-t pedig kettőspont követi. Angolban pedig mindkettő után vesszőt írunk.
Facebook Albums:

  • Senkire nem tartoznak az intim együttlét utáni szelfik. Ez a kettőtök dolga. Nem kell azzal büszkélkedni, hogy milyen jót dugtunk az éjjel. 
  • Lehet, hogy büszke vagy a gyerekedre, de ne őt tedd a profilképre. Még akkor is, ha jelenleg ő az életed legfőbb értelme és minden gondolatod körülötte forog, ő nem te vagy. Egyáltalán, ne tegyél fel a gyerekedről képeket, mert ez személyi jogsértés. Nem biztos, hogy a gyereked 15 év múlva szeretné a bébifotóit viszontlátni illetéktelenek kezében. Ezzel egyenes úton hozzájárulsz a gyereked elleni cyberbulling-hoz. 
  • Csoportképeken ne jelölj be másokat. Ez szintén személyi jogsértés. A másik lehet, hogy nem szeretne szerepelni azon a fotón. 
  • Ne tegyél fel magadról csücsörítős, félmeztelen, előnytelen vagy visszataszító képeket, mert ezekkel mások visszaélhetnek.
  • Ami a facebook-ra egyszer felkerült, az már senki előtt sem titok. 
Facebook Wall:

  • A falra ne írj ki semmit az aktuális érzelmi állapotodról. Senkit nem érdekel. Ha problémád van, írj az egyik barátodnak, hogy szarul vagy, és igyatok meg együtt egy sört. A felhőbe kiírni a problémáidat nincs értelme, mert vagy senki nem fog reagálni, ami még rosszabb lesz, vagy jönnek majd a like-ok vagy a bátorító,  ugyanakkor semmitmondó félmondatok, amitől maximum azért fogsz megnyugodni, mert azt hiszed, hogy sok barátod van, akiknek fontos vagy, holott ők is csak két játék-menet között írtak valamit sebtiben.
  • Sem a sikereid, sem a sikertelenségeid nem tartoznak az egész világra. Lehet, hogy te éppen nagyon örülsz, vagy nagyon szomorú vagy, de ez szintén visszaélés tárgya lehet. Az sem feltétlenül érdekli az olvasóközönséget, hogy te most éppen melyik vizsgádra készülve szenvedsz az unalomtól.
  • A falat nagyon sok ember látja, így ne tegyél fel kompromittáló dolgokat, például, olyan cikket, amelyben egy szexuális aktus részletes leírása található.
  • Amit felteszel, beszél rólad, jól válogasd meg a szavaidat.
Facebook Games:
  • Ne küldj körértesítéseket, hogy melyik alkalmazással játszol éppen, és 500 másik embernek is javaslod. Nagyon idegesítő ilyen értesítéseket kapni. 
Facebook Groups:
  • Ha egy csoport tagjaként valamit írsz a csoportba, mindig a témához szólj hozzá. 
  • Ne terheld a csoportlistát személyes dolgokkal, és ne folytassatok privát levelezést a csoportban.
És ne feledd, amit felteszel az örök időkre ott marad. Ne tegyél fel olyant, amit ne tudnál felvállalni évek múlva is. Nem tudod törölni a profilodat, a Facebook-szervereken minden információ tárolva van rólad. Valahonnan Amerikából figyelnek téged!

Farkas

Egyszer láttam egy állatkertben egy farkast, amint a cellájában le-föl járkál és néha idegesen a külvilágba pislant a rácson át. Miben különbözöm tőle,  amikor a kis kollégiumi szobámban fel s alá járkálok gondterhelten.

Az éj - Matejnek

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri 
Balsorsa minden nyűgét s nyilait; 
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, 
S fegyvert ragadva véget vet neki? 
Meghalni – elszunnyadni – semmi több; 
S egy álom által elvégezni mind 
A szív keservét, a test eredendő, 
Természetes rázkódtatásait 

Sötét mély éj.
Mint retusolt szemhéj.
Az ész ugyan sekély,
Matej.
Ki éjjel él,
Nem felel az életér,
Nincs se idő se tér,
Fehér.
Nincs magány,
A kiberben vagy vagány,
Körülötted a gány,
Magán-
ügy.
Nincs kényszer
Nem kell a festék, az ékszer,
Minden csak játékszer
Kétszer.
Nincs jövő
Rohamléptekben jövő,
Mert komótos az idejövő,
Idő.
Nincs csesztetés,
Atyai figyelmeztetés,
Baráti pofonveregetés,
Temetés.
Nincs félelem,
A csipsz az élelem,
Az akkumulátor még fél elem
Létezem?
Sötét mély éj.
Mint retusolt szemhéj.
Az ész ugyan sekély,
Matej.
Ki éjjel él,
Nem felel az életér,
Nincs se idő se tér,
Fehér.






engedjétek hozzám

Ám a templom előtt a téren  Egy kis szökőkút működik, kérem!  Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós,  Galambkergetős, rózsaszagolgatós.  Gyerek...