Négy éve volt,
hogy a páholyban ültem veled a háború és béke közepén,
semmit nem értettem én.
Átkaroltál és ennyi volt.
Három éve volt,
hogy ültünk Hévízen a büdös tó közepén,
fizikáról beszéltem veled én,
átkaroltál és ennyi volt.
Két éve volt,
hogy a Corvinban ültünk dobozok között
Te voltál aki hozzám költözött,
Átkaroltál és ennyi volt.
Egy éve volt,
hogy a kis gyémántszíved csücsült a bőrdoboz közepén,
S igent mondtam én.
Átkaroltál és ennyi volt.
S ez a negyedik,
nemsokára ott ülünk a templom közepén,
csak te meg én,
Átkarolsz és kezdődik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
Ki látta őt? Senki. Minden túl mélyen volt. Egy sötét lyukban, ahova senki nem akart lenézni. Túl mélyen volt, és fáradságos kiásni. Ő tudt...
