Zajlik az élet, az azt jelenti, hogy van élet

/BKG/

Érted lettem anyává

Érted lettem anyává

Ketten visszük e titkos súlyt,

Mint ormótlan szekrényt szűk lépcsőn fel,

Nincs még szavaknak se rajt fogása.

Gyermekem vagy, én szültelek téged,

S nem bántam meg soha,

Ujjongtam, úgy vártalak,

Nem értheti apád, s testvéreid,

Kettőnk körtáncát, 

Lelked minden apró rezdülését,

új szóköldökzsinórunkon.

Mert benne él ez minden 

Félrecsúszott szavamban,

Minden szorongó altatásban,

Minden aprócska újdonságban,

Minden arcodon maradt könnycseppben,

és egész  rajongó szeretetemben.

Érted lettem anyává,

Ketten visszük e fájó súlyt,

Mint csúszós koporsót dombra fel,

Melyre nincs szavaknak se fogása.

Gyermekem vagy, én szültelek téged,

És büszke voltam rád végig nagyon,

S nem bántam meg soha.

Varrogattam ruhákat, vártalak,

Hallgattam lelked rezdülését,

Csendköldökzsinórunkon.

Mert benne él ez minden

Át nem gondolt vádamban,

Minden hangos szóban,

Tekergő pedálban,

Átbeszélgetett buszútban,

Minden kimondatlan bocsánatkérésben,

és egész esendő szeretetemben.

Érted lettem emberré,

Magam viszem e szöges súlyt,

Mint dülöngélő keresztet hegyre fel,

Melyre nincs észnek felfogása.

Emberré, hogy megszülhesselek,

S már szememmel előre láttalak,

Gyurmázgattalak, úgy vártalak,

S most is tenyeremben tartalak,

S rianások hegednek másik tenyerem alatt.

Mert benne élek minden

Át nem aludt éjszakádban,

Zsigerig nyúló fejfájásodban,

Aprócska, könnyed örömeidben,

Egész kiapadhatatlan szeretetemben,

Úgy vezetlek téged egész életedben.