Egy matematikafüzet margójára: december 2014

Hallásom vízbe mártom

Hallásom vízbe mártom
Fahéj ízű sóval forralt házi tenger.
Mintha csorba tükörbe néznék,
Úgy tompul élesül a zaj.
Meteor rázza a földet,
Robogó röhög a Horánszky-szorosban.
Gyomrod kíméletlen üzen.
S tompul az ütemes
Ciklikus koordinátadal.
De elhal a csevely,
Simogat a hidrodinamika
Egy másodperc mélyvizi csönd.

Ő a másik hídon gyalogolt

Jöttünk, mentünk,
bicikliztünk, siettünk.
S néha szikrázó idő volt,
de ő egy másik hídon gyalogolt.

Én a zöldön, ő fehéren,
pereceket dobáltunk éj felében.
S nem értettem, ha szónokolt,
Mert ő egy másik hídon gyalogolt.

Ő Pestről járt Budára,
Én ellenkező irányba,
Enyém a Szabadság volt,
Ő a Petőfi-hídon gyalogolt.

A sötét zajnak éneklőt
Vízbe ugráson töprengőt
A Duna mindenkit lát ott,
Engem egy másik hídon látott.

Ez volt,
Loholt,
Már megholt,
Egy másikon gyalogolt.

Nincs.
Van
Kincs,
Másik.

Kocka

Tegnap tudtam meg, hogy a kocka szavunk eredetileg egy szláv szóból származik kosztka ami csontkockát jelentett. Ennek természetesen nagyon megörültem, mert horvátul a csont: kost , ezért hihetőnek tűnt nekem a magyarázat. És ezzel mindjárt arra a tényre is fény derül, hogy Csontváry-Kosztka Tivadarunkat miért is hívják ilyen furcsán két vezetéknévvel.
Mennyi mindennek köze van a matematikához...