Négy éve volt,
hogy a páholyban ültem veled a háború és béke közepén,
semmit nem értettem én.
Átkaroltál és ennyi volt.
Három éve volt,
hogy ültünk Hévízen a büdös tó közepén,
fizikáról beszéltem veled én,
átkaroltál és ennyi volt.
Két éve volt,
hogy a Corvinban ültünk dobozok között
Te voltál aki hozzám költözött,
Átkaroltál és ennyi volt.
Egy éve volt,
hogy a kis gyémántszíved csücsült a bőrdoboz közepén,
S igent mondtam én.
Átkaroltál és ennyi volt.
S ez a negyedik,
nemsokára ott ülünk a templom közepén,
csak te meg én,
Átkarolsz és kezdődik.
