Natura Hill, Zebegény

Ahova a húsvét fáradalmait jöttünk kipihenni. Egy napra foglaltam a szállást, de amint megláttam a szobát a recepción azonnal kértük a hosszabbítást még egy napra. És igen, szabad volt a szoba. 

Két nap hügge, beszéljenek inkább a képek. 

Mert a hügge elengedhetetlen része a gyertya.

Ez a Natura Hill, egy domb tetején.

A csodálatos, ízléses Levendula szoba.

És a kilátás a balkonról a Dunakanyarra. 

Este 7Wonders-öztünk, sakkoztunk, gyertyák égettünk, és a retró rádióból jazz-t hallgattunk, nagyon feltöltött. A degusztációs vacsora fantasztikus volt, de árban igencsak húzós. Mondjuk megtehetik, mert nincs konkurencia a környéken. 

Másnap kirándultunk a Dunakanyarban: 

Persze a Google buta, nem tudja, hogy nem ezen az úton mentünk, hanem a sárga jelzésen, a Julianus kilátóhoz.

Majd onnan lejutottunk a Szent Mihály hegyre... nem, nem a balatoni Szent Mihály-hegyre gondolok. Onnan pedig a sárga plusz jelzés vitt minket haza Zebegénybe. Iszonyat meredekek a hegyek a Duna mentén. Szemközt láttuk a Prédikálószéket, Visegrádot, és egy méteres KÍGYÓT!!!

Visegrád a párán át

A Prédikálószék szemben, mellette Dömös

És akire majdnem ráléptünk

Majd hazatérve megpihentünk, ki-ki a maga módján:

Hogy élelemhez jussunk Nagymarosig kellett elutaznunk, ahol a Maros étteremben vacsoráztunk. Marha steak, márványsajttal és egy testes Gere Cabernet Savignon-nal... Nincs mit hozzáfűznöm.

Szóval ilyen szuper hely a Dunakanyar, és a Natura Hill. Én nem akartam hazajönni.

Károlyváros, hivatalosan Karlovac

Karlovac már régóta bökte a csőrünket, mindig csak keresztülmentünk rajta. Mígnem rászántuk magunkat.

Egy gyönyörű folyóparton találtuk magunkat, ahol a zuhogó közepén egy kócsag fogadott.

A kávét rohamtempóban fogyasztottuk, mert Maks a víz látványára már teljesen beindult. Így végül ez történt:

Majd pedig ez:

A Korana (nem korona, korana) folyón átívelő úszó hidacskán gyalogoltunk át, míg Max keresztülúszta a folyót. A túloldalon hattyúkkal, pávákkal, krokodilokkal és kígyókkal fényképezkedtünk, na persze, csak a hattyúk voltak igaziak. Utána nem bírtunk magunkkal, és beleültünk a pitypangtenger közepére, és fújdostuk a pici ejtőernyőket.

Azután a Dubovac kastályhoz mentünk, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a lemenő nap fényében fürdő városra.

Lefelé pedig boglárkával és csalánnal övezett csodálatos út, és kálvária vezetett a templomhoz. Ahonnan az alábbi húsvéti hangulathoz illő művészfotót is lőttem.

 Hristos vaskrse! Vauistinu vaskrs!

Útinapló, első bejegyzés

Mindenfelé járunk, de sok részletet elfelejtünk, és csak a képek alapján tudunk emlékezni, úgyhogy itt összegyűjtjük, hogy merre jártunk, és milyen élményekkel gazdagodtunk.