György László - Fura szerzet az ember

Értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár


ember
ember felett
ember
dolgok felett

igaz szívvel
ítéletet
nem tehet

emberségünk
naponta
megalázzuk
a történelmet
csak magyarázzuk

a látókra
igazat-akarókra
költőkre
s egyéb írástudókra
ezredévek óta már
Cassandra sorsa jár
hiába feszítette
keresztre
magát
a múlt
jelenünk ebből
mit sem tanult

értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár

fura szerzet az ember
csodákra termett
de parancsra
sárba fekszik
megöregszik
és nem mer hinni
a csodákban
fél a sötét szobában
Istenhez menekszik

hogy űzné el a sötétet
és nem is sejti
hogy Istenről
már rég lekésett

fura szerzet az ember
rombol és teremt
égig ér a vágyban
de saját magában
a legszebb csodában
hinni nem mer
szánnivaló
s védtelen
miként a meztelen
csiga

hagyja hogy álmait
hétköznapokká tapossák
szivárványszemét
szürkére mossák
s lenyessék szárnyait

fura szerzet az ember
teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb...

(György László)

Ideiglenes kulcsok

Kulcs ide, zár oda,
Szent péteri iroda,
Nyomtatni nem lehet, és szarni se,
de még menekülni se nélküle.
Kis hatalom.


Mit ér a ház kulcs nélkül,
és mit ér a kulcs ház nélkül.
Mit ér a nyitott tanterem, ha nincs benne a késő diák.
Mit ér a zárt ajtó mögött a wc,
Mit ér a nyílt száj, ha nem hallgatja senki,
Mit ér a szép idő, ha lábad gipszbe  zárt.
Mit ér a kedves szív, ha kést kap magába.
Mit ér az agyba zárt gondolat,
És mit a kulcs, amihez nincsen kulcslyuk.


Ez is visszakerül egyszer,
oda, ahonnan kaptad őt,
és már nincs neked hatalmad ott,
válsz földönfutóvá, nincs otthonod.

Nincs hatalmad.