Natura Hill, Zebegény

Ahova a húsvét fáradalmait jöttünk kipihenni. Egy napra foglaltam a szállást, de amint megláttam a szobát a recepción azonnal kértük a hosszabbítást még egy napra. És igen, szabad volt a szoba. 

Két nap hügge, beszéljenek inkább a képek. 

Mert a hügge elengedhetetlen része a gyertya.

Ez a Natura Hill, egy domb tetején.

A csodálatos, ízléses Levendula szoba.

És a kilátás a balkonról a Dunakanyarra. 

Este 7Wonders-öztünk, sakkoztunk, gyertyák égettünk, és a retró rádióból jazz-t hallgattunk, nagyon feltöltött. A degusztációs vacsora fantasztikus volt, de árban igencsak húzós. Mondjuk megtehetik, mert nincs konkurencia a környéken. 

Másnap kirándultunk a Dunakanyarban: 

Persze a Google buta, nem tudja, hogy nem ezen az úton mentünk, hanem a sárga jelzésen, a Julianus kilátóhoz.

Majd onnan lejutottunk a Szent Mihály hegyre... nem, nem a balatoni Szent Mihály-hegyre gondolok. Onnan pedig a sárga plusz jelzés vitt minket haza Zebegénybe. Iszonyat meredekek a hegyek a Duna mentén. Szemközt láttuk a Prédikálószéket, Visegrádot, és egy méteres KÍGYÓT!!!

Visegrád a párán át

A Prédikálószék szemben, mellette Dömös

És akire majdnem ráléptünk

Majd hazatérve megpihentünk, ki-ki a maga módján:

Hogy élelemhez jussunk Nagymarosig kellett elutaznunk, ahol a Maros étteremben vacsoráztunk. Marha steak, márványsajttal és egy testes Gere Cabernet Savignon-nal... Nincs mit hozzáfűznöm.

Szóval ilyen szuper hely a Dunakanyar, és a Natura Hill. Én nem akartam hazajönni.

Károlyváros, hivatalosan Karlovac

Karlovac már régóta bökte a csőrünket, mindig csak keresztülmentünk rajta. Mígnem rászántuk magunkat.

Egy gyönyörű folyóparton találtuk magunkat, ahol a zuhogó közepén egy kócsag fogadott.

A kávét rohamtempóban fogyasztottuk, mert Maks a víz látványára már teljesen beindult. Így végül ez történt:

Majd pedig ez:

A Korana (nem korona, korana) folyón átívelő úszó hidacskán gyalogoltunk át, míg Max keresztülúszta a folyót. A túloldalon hattyúkkal, pávákkal, krokodilokkal és kígyókkal fényképezkedtünk, na persze, csak a hattyúk voltak igaziak. Utána nem bírtunk magunkkal, és beleültünk a pitypangtenger közepére, és fújdostuk a pici ejtőernyőket.

Azután a Dubovac kastályhoz mentünk, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a lemenő nap fényében fürdő városra.

Lefelé pedig boglárkával és csalánnal övezett csodálatos út, és kálvária vezetett a templomhoz. Ahonnan az alábbi húsvéti hangulathoz illő művészfotót is lőttem.

 Hristos vaskrse! Vauistinu vaskrs!

Élet a PCOS-sel, avagy minden szokás felett van döntési szabadságod

Igen, az ember meg tudja változtatni a szokásait. De senki nem mondta, hogy egyszerű. Senki nem mondta, hogy gyorsan megy. Senki nem mondta, hogy az eredmény azonnal jön. Pedig csak két összetevője van a dolognak:

1. Dönts! Nagyon határozottan, fejben! Ami igazán fontos, azért vagy hajlandó ilyen mélységű áldozatokat hozni. Tedd életed prioritásai között az első helyre. A szokások megváltoztatása sok szenvedéssel jár. Miért? Természeténél fogva. Azért mert ha könnyű lenne máshogy élned, akkor úgy élnél, nem pedig így, ahogy most élsz. Tehát, ha meg akarsz változtatni valamit, sok áldozatot kell majd hoznod érte, és az áldozat, meg a szenvedés, meg a lemondás sosem kellemes.

2. Kérj segítséget! Egyedül nem megy. Amíg te csak a fejedben döntesz el valamit, az vajmi kevés. Realizáld! Írd le. Mondd el sok embernek. Kérj szakmai segítséget! Kérj segítséget távoli emberektől, akik messziről, kívülről látnak téged, és nem befolyásolnak egyik vagy másik irányba. Plusz ez olyan, mint a tanár diák viszony, amiről ugyan sokat beszélnek, de soha nem fog megváltozni. A diák mindig meg akar majd felelni a tanárnak, a páciens az orvosának, a kliens a coach-nak, a beosztott a főnökének, a feleség a férjének... Így kényszeríted magad, hogy foglalkozz a változásoddal, és tovább csináld akkor is, amikor majd a lelkesedés alábbhagy.

Három kategória, avagy ki hogyan alkalmazkodik

1. A farkas
Zárójelbe, a magányos farkas. Aki sehogy nem alkalmazkodik. Egyedül megy, megvalósítja a saját terveit, elképzeléseit. Nem alkalmazkodik, mert az sérti őt, inkább elmegy, és egyedül véghezviszi, amit kigondolt. Csak akkor vegyül csoportba, ha valamilyen nagy veszély közeleg. Olyankor összezárnak, mert ők is tudják, hogy egységben az erő, és olyankor is nagyon hatékonyak.

2. A birka
Akinek nem is igazán vannak saját ötletei, elképzelései, követi mások ötleteit. Muszáj hogy együtt legyen a többiekkel, és alkalmazkodjon, mert egymaga elveszne.

3. A pásztorkutya
Fontos neki a közösség, ezért mindent megtesz, hogy az embereket összehangolja, kibékítse, összeszedje. Ha valaki még hiányzik a csoportból számon tartja, nem hagy ott senkit, mindenkinek figyel az érzéseire.

4. Az alfahím
Nem alkalmazkodik, mindenki őhozzá alkalmazkodjon! Ő alkotja a játékszabályokat, ő osztja ki az utasításokat, és a többiek megalázkodva mennek utána. Bár sokszor nem értenek egyet vele, nem mernek szembeszegülni, vagy fellázadni.

Hygge, amire egész életemben vágytam

Introvertált  vagyok, és ez az, ami nekem való. Egész Európa az amerikai extrovertált mintát próbálja másolni. A hangsúlyos, bulizz, használd ki, pörögj, mosolyogj, légy online. De mi európaiak vagyunk. Világéletemben rosszul éreztem magam a kemény bulikban, és a rock-koncertek, amikre elrángattak egy lelki megerőszakolás volt számomra. De mentem, mert ez volt a menő.

Ma kaptam meg a feloldozást, nem kell ezeken a megerőszakolásig felpörgetett eseményeken sem jelen lennem, sem élveznem. Van jogom otthon érezni magam a legjobban, nem kell erőltetnem, hogy én is csak aludni járjak haza, mert itthon az a menő, ha valaki minél több időt tölt a lakásán kívül. Nem kell magamat rosszul érezni, ha egy házra vágyom nagy kerttel, meg virágokkal, kandallóval. A leghyggébb dolog a szüleim házában a tűzrakóhely, és nem csak én bámulok bele a tűzbe csak úgy rendszeresen.

Annyi hyggedologra vágytam, csak magam sem tudtam, hogy miért.


Leginkább egy ablakpárkányon berendezett kuckóra.:D

Sohonyai Attila - Napról napra

…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Miként lehet valakivel megöregedni,
s szép szavakban esküdni, a valójában
bebizonyíthatatlant...

De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből,
milyen előbb takarni be téged, mint magam,
hogy reggel neked kedvedért kávét főzök,
s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.

Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz,
és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy,
amikor a hibáinkat megnevetjük,
…amikor a biztonságot úgy hívod: „két karodban”.

…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Én azt tudom, hogy te vagy az a valami,
ami miatt akarom, hogy a mát kövesse,
mindig egy holnap.