Ismétlem átkozott pecsétgyűjtés ez.
Papírokat gyűjthessek fiókba,
aktákat, aláírásokkal, diófa
alatt feküdni elfelejteni
s az idő fonalát egy picit elejteni...
Nem! Kell a diploma, igazolás,
mindennél jobban egy visszacsatolás.
Ismétlem átkozott pecsétgyűjtés ez.
S az lennék én, mit leigazoltak,
Trikolor sodronnyal leragasztottak
Bélyegzővel odanyomatoltak,
S olvashatatlanul sebtében aláírtak?
Mint nádszálba kapaszkodom
Mikor ezeket fejem fölött lobogtatom?
Ismétlem, átkozott pecsétgyűjtés ez.
S úgy szívok be minden apró jelzést
mosolyt, fintort, szavakat, írásban verést,
S válok is azzá. Pedig nem tetkó, csak matrica homlokom
közepén, de én magamat rögtön lerombolom.
S ha vállon veregettél, míg meg nem gondolod
magad, én okmányt is akarok.
Ismétlem átkozott pecsétgyűjtés ez.
Mint marhák fülébe billog,
úgy kell, homlokomom villog-
janak szavaid, igen, tetoválj rám,
bőröm tintás legyen, vám-
vizsgálaton útlevélbe csattanós,
s fáj, minél inkább harapós.
Ismétlem, átkozott pecsétgyűjtés ez.
Hiába volt papírom, hogy tanár vagyok,
Felrúgtam mindent, ami eddig nyomott,
Diplomám nincsen, s új tananyagba fogok,
S úgy megyek, hogy azt adom csak, aki vagyok,
S lám, egyik kezemben lelet, meddő vagyok,
A másikban pedig leendő gyermekem makog,
S hullanak ki bőröm alól az irtózatos pecsétek.
