Öregember

Megöregedtem. Kifele megyek innen. Változtathatatlanul, bevégezetlenül. Az vagyok aki soha nem akartam lenni, amilyen pont nem akartam lenni. Leszek-e valaha más? Régen azt hittem igen. Azt hittem akarattal mindent lehet. Hogyha valamit nagyon el akarok érni, és nagyon nagyon akarom, akkor el is érem, de mára, azt értem el amit nem akartam. Vagy azt sem tudom mit akartam. Esek bele egyik napból egy másikba, és nincs értelme egyiknek sem. Egyszer azt hittem, hogy van hitem. Csak nem vettem észre a kezemben a fehér botot.

...amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor meghallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

Egyszer útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" "Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak." Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente...

Vak vagyok? Miért? Én azt hittem látok. Azt hittem sokkal többet látok, mint mások, és sorra jönnek ezek a történetek... Dühös vagyok arra, aki vagyok, utálom azt akiről akkor azt hittem, hogy nem leszek majd soha. Pedig vissza utak nincsenek. Az életet előre lehet élni, nincs már gyerekkor, kamaszkor, nincs volt-hitem, volt-önbizalmam, nincs volt. Csak VAN van. És gyűlölöm azt ami van. Arcom torz grimaszba megy át, és hányok, attól aki vagyok. Hagyjatok meghalni.