Pontosan fél év...

telt el, és azóta egy sort sem horgoltam a sálnak vagy táskának indult, akkor sem tudtam eldönteni melyik, de  nagy büszkén mutogatott villahorgolásomból. Pontosan fél év. Még mindig ugyanabban az állapotában van, mint az előző bejegyzésben a képen. A szekrény hátuljában. Pedig milyen sokat tudna mesélni. Olyan sok minden változott. S a változás... horzsolás. Horgolás. Érdekes szavak...
Sem vers, sem kép, sem karkötő. Semmi nem született azóta. A gitáromon a csavarok meglazultak. A hegedűm pedig olyan törött volt, mint a mesében az ezüsthegedű... Sírnom kell.

Az ember felnőtt. A felnőttek pedig furcsák néha. Nem rajzolnak bárányokat, csukott kígyót, és nincsenek barátaik. Sem rókájuk. Nyakkendőkről beszélgetnek, időjárásról, de ami igazán lényeges, arról nem. Korán aludni mennek, és mindig fáradtak. Vagy túl meleg van, vagy túl hideg. Sokat dolgoznak. Ha pedig nem dolgozhatnak értelmetlennek érzik magukat. Csövesekké válnak. Mert azt hiszik, hogy mindenkinek Valakivé kell válnia, és ezért éjt nappallá téve törtetnek, pedig csak nagyon kevesen vannak a Valakik. Mégis sokan gondolják magukról. Aztán gödör.

Elég elég jónak lenni. Nem vagyunk mindenhatók, és nem tudunk mindenkin segíteni. Mindenkinek mindent megtanítani. Minden gyereket motiválni. És nincs tökéletes óra. Van jól sikerült óra. És tényleg vannak olyanok amikre azt mondom, igen, ez jó  volt. Elég jó. És elég ez az elég jó. Mert nem akarok többet várni, mint amire képes vagyok. És igen, szükségem van a hegedűmre. Tartson bár órákon át. Hiányzik a gitárom. Sajnálom, hogy nem volt időm arra, amit szeretek csinálni. Írni. Olvasni. A lélek étele és itala.  Sokszor együtt szenved a testtel: éhezik és szomjazik. Futni. Tátrába menni. A köziben az ima után leülni a templomban, és csak úgy csöndben lenni.

Amikor nem kell dolgozatot javítani, óravázlatot írni, feladatot oldani, szakdolgozatot írni, portfóliót írni, írni, írni, írni... de ez nem ugyanaz az írás. Amikor nem hal meg senki. Amikor éppen nem fáj a fejem. Amikor éppen álmos sem vagyok, vagy hullafáradt. Mint most is. Úgy hiányzik...