Papírok mennek,
Némelyek együtt,
Egymáshoz közel esnek,
Szét ne hulljanak,
Egy a téma,
A másik a folytatás,
Tűzőgép...
Ez az összetartozás.
Aztán múlnak napok,
hetek, évek, vizsgák,
Az a papír más kontextbe
helyeződött már át.
Az egyikre van szükség,
A másikra nincsen.
Kapocskihúzó...
Ami volt, már nincsen.
Vannak lazább kapcsok
Színes vagy fém gémek,
Attól nem lyukad ki a papír
Ne féljed.
Szét is esik könnyen,
Érdekbarátságok,
Gémkapcsok...
Bármikor odébbállok.
Nem fáj, mert nincs seb.
De a tűzőgéptől lyukas marad
Miután szétszeded.
S ez a papír nem felejt.
Mert nem múlhat barátság
nyomtalanul, csak úgy el,
Akárkikkel tűzdel
össze, s cincálja papíromat
rongyosra szét
A nagy Tűzőgép.
-Boginak-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése