Ott voltak,
Ahol szoktak,
De én most nem mehettem,
Helyette egy füves sírra egy gyertyát elhelyeztem.
Sokan laknak ott is, a Farkas réten.
Ott most karácsony van.
Mennyi eltemetett élet.
Mennyi szeretett lélek,
Ridegen még hörgik, hogy "én is szerettelek téged".
A világból már elköltözött részek,
S a hiányok olyanok, mint a rések,
Minél több a gyertya, annál nagyobb.
S amelyiken már egy sem ragyog,
Az a seb már
Legalább nem fáj.
Papa-mama.
Nekem is van papám, mamám.
Nekik is volt.
Anyucikám-mindenem.
Nekem is van anyucikám.
Milyen jó nekem!
Nyüzsgő és zaklatott az életem,
Mégis idejövök minden mindenszenteken,
És akkor is ha idegen.
Még a komoly Kodály
És a sármos Bárdos is itt fekszik idelenn.
Akkor mit izzadok én?
Hívd fel most! Most még hívhatod.
És kívánj boldog szülinapot!
Mert lehet, ha megvárod a holnapot,
Kívánhatod a boldog holtnapot.
De nem. Ki kell javítani a dolgozatot!
A holtak csak zokogtak.
S ott csatangoltam
Magamba fordultan,
A sajátjaimat soroltam.
Egy noname sír felett a Pater nostert morogtam,
S a mamikámra gondoltam.
S ahogy a kis parcellák és gránit Stonehenge-ek között botoltam,
Sok sok züllött hét után kicsit megnyugodtam.
Maradok míg szeretnek,
S szerethetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése