Az éj - Matejnek

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri 
Balsorsa minden nyűgét s nyilait; 
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, 
S fegyvert ragadva véget vet neki? 
Meghalni – elszunnyadni – semmi több; 
S egy álom által elvégezni mind 
A szív keservét, a test eredendő, 
Természetes rázkódtatásait 

Sötét mély éj.
Mint retusolt szemhéj.
Az ész ugyan sekély,
Matej.
Ki éjjel él,
Nem felel az életér,
Nincs se idő se tér,
Fehér.
Nincs magány,
A kiberben vagy vagány,
Körülötted a gány,
Magán-
ügy.
Nincs kényszer
Nem kell a festék, az ékszer,
Minden csak játékszer
Kétszer.
Nincs jövő
Rohamléptekben jövő,
Mert komótos az idejövő,
Idő.
Nincs csesztetés,
Atyai figyelmeztetés,
Baráti pofonveregetés,
Temetés.
Nincs félelem,
A csipsz az élelem,
Az akkumulátor még fél elem
Létezem?
Sötét mély éj.
Mint retusolt szemhéj.
Az ész ugyan sekély,
Matej.
Ki éjjel él,
Nem felel az életér,
Nincs se idő se tér,
Fehér.

Opera kávé - kazališna kava ala Rita

Mmmmm. ....

Hallásom vízbe mártom

Hallásom vízbe mártom
Fahéj ízű  sóval forralt házi tenger.
Mintha csorba tükörbe néznék,
Úgy tompul élesül a zaj.
Meteor rázza a földet,
Robogó röhög a Horánszky-szorosban.
Gyomrod kíméletlen üzen.
S tompul az ütemes
Ciklikus koordinátadal.
De elhal a csevely,
Simogat a hidrodinamika
Egy másodperc mélyvizi csönd.

Ő a másik hídon gyalogolt

Jöttünk, mentünk,
bicikliztünk, siettünk.
S néha szikrázó idő volt,
de ő egy másik hídon gyalogolt.

Én a zöldön, ő fehéren,
pereceket dobáltunk éj felében.
S nem értettem, ha szónokolt,
Mert ő egy másik hídon gyalogolt.

Ő Pestről járt Budára,
Én ellenkező irányba,
Enyém a Szabadság volt,
Ő a Petőfi-hídon gyalogolt.

A sötét zajnak éneklőt
Vízbe ugráson töprengőt
A Duna mindenkit lát ott,
Engem egy másik hídon látott.

Ez volt,
Loholt,
Már megholt,
Egy másikon gyalogolt.

Nincs.
Van
Kincs,
Másik.

Kocka

Tegnap tudtam meg, hogy a kocka szavunk eredetileg egy szláv szóból származik kosztka  ami csontkockát jelentett. Ennek természetesen nagyon megörültem, mert horvátul a csont: kost , ezért hihetőnek tűnt nekem a magyarázat. És ezzel mindjárt arra a tényre is fény derül, hogy Csontváry-Kosztka Tivadarunkat miért is hívják ilyen furcsán két vezetéknévvel.
Mennyi mindennek köze van a matematikához...

Ez most tényleg a matematikafüzet margóján

Egy gombóc alma :D

Fibonacci-ga :D:D:D:D:D

Kávé után hánykolódva

A halál ilyen lehet.
Az éberen leselkedő tudat
Lehetőségei határához ér.
Bekukkantani a titkos szoba,
Az álom, a lehetetlenek ajtaján,
A kulcslyukon, de semmit se lát.
A gondolatokat elmossa a közepes koffein.
Távolodik a szellem, s valahol
Még a Dallas dallama szól.
Most meghalok,  gondolod,
S beletörődsz, béke van.
Nem izgat a holnapi gond,
Hiszen én most meghalok,
S holnap már úgysem leszek.
Elillan az aggodalom,
Mit számít az már,
Hogy a zokni is kimosatlan.
Az agyad még él,  de a test mozdulatlanul,
Összeesve hever, s a szellem is már szabad.
Semmi sincs. Csak a béke.
Már öröm se szomorúság,
sem panasz, éles kritika.
Béke van, halálillatú béke.
S a tudat feladja,  s elalszom.