Azt hiszed a sakktábla sakktáblából van?
Azt hiszed ha feltépnéd és mohos hegesztőisztolyok
villogásával fehér sercenéssel felhasadna és
szétszöknének a Sakktábla Tücskei
azt hiszed nem iszonyodnál el éppúgy
mint amikor először vágtad el a kezed és rájöttél
hogy nem bőrből vagy
hanem alatta ki tudja mi minden! Vér
tüdők májak szívek lépek! Azt hiszed?!
Vagy azt hiszed ha nekiesnél fogókkal és
vésőkkel és kalapáccsal és
szétfeszegetnéd a kockákat hogy visítva
röppennének ki a Sakktábla
Denevérei árnyékukba gubancolódva -
azt hiszed akkor már üres lenne a tábla?
Ha leöntenéd olajjal és benzinnel és
napalmmal s felgyújtanád akkor is
ott álldogálnának az alulról
fölsülő vörhenyes ködben
a szétszóródott csonkjukig égett kockákon
a megégett bábok mint oszlop-
szent torz szobrok
ki-kilátszó üszkös csontjaikkal
mint plutóniumsugarakban megolvadt gyertyamaradványok
A tanításról
The more ways we teach, the more people we reach
And the more ways we reach each
And the more deeply what we teach will reach
And the more ways we reach each
And the more deeply what we teach will reach
Elfelejtett szavak
Szépnek a párja a jó, a jónak a szép,
Mindig a rémületesset kívánja a nép.
Míg fáj, addig szép a költészet,
mint jó, már nem kell a bölcsészet.
Csak az kiabál, aki fél
aki elesik, beteg, vagy félig él.
Szépnek a párja a jó, a jónak a szép,
A jó mindig a csöndben dolgozik, ha lép.
Mindig a rémületesset kívánja a nép.
Míg fáj, addig szép a költészet,
mint jó, már nem kell a bölcsészet.
Csak az kiabál, aki fél
aki elesik, beteg, vagy félig él.
Szépnek a párja a jó, a jónak a szép,
A jó mindig a csöndben dolgozik, ha lép.
Már nem fáj, ami fájt, vagy szégyellem ha fáj, vagy a világ nem ér rá, hogy mi fáj, és különben is túl sokat nyavalygok amiatt, hogy fáj, és túlérzékeny vagyok arra, ami nekem fáj, de néha fáj, és most ez igenis fáj, de nem foglalkozom vele, nem analizálom, csak hagyom, hadd fájjon, mert ilyen a búcsú.
Gyerekek!!! Megtanultam horvátul...
Gyerekek, megtanultam horvátul. Kezemben az igazolás meg a 4-es. Nekem megfelel. Egy év elmúlt, hova tűnt a fáradt ősz, a hideg tél, a szép tavasz. Számot adok. Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy megérte-e. Azt mondtam majd megmondom a végén.
Elérkezett a számadás ideje. Hogy megnézd mit kaptál és mit kellett visszaadnod. Sokat, sokért. Az élet olyan nehéz, de szép. Meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal teli. Az egyikből elvesz, a másikhoz hozzáad. Sem többet, sem kevesebbet. Ugyanaz a gyáva és magába zárkózó Rita maradtam. De más mégis. Valami hozzáadott. Ugyanazt a kritikát kapom meg, tehát nem változtam. Vagy mégis.
Megtanultam horvátul. Annyira boldog vagyok. Találkoztam nagyszerű emberekkel. Annyira örülök. Új elméletekkel gazdagodtam. Ennek már kevésbé örülök. Kinyílt a világ. Ettől nagyon félek. Új dolgokkal találkoztam, amikről nem tudom eldönteni, hogy értékek-e vagy nem. Boldog vagyok. Szomorú, hogy el kell mennem. Félek, hogy vissza kell jönnöm. Várom, hogy visszajöjjek.
Olyan sokat kaptam. Boldog vagyok. És akármilyen nehéz, nem akarom abbahagyni a mosolygást.
Jó év volt.
Elérkezett a számadás ideje. Hogy megnézd mit kaptál és mit kellett visszaadnod. Sokat, sokért. Az élet olyan nehéz, de szép. Meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal teli. Az egyikből elvesz, a másikhoz hozzáad. Sem többet, sem kevesebbet. Ugyanaz a gyáva és magába zárkózó Rita maradtam. De más mégis. Valami hozzáadott. Ugyanazt a kritikát kapom meg, tehát nem változtam. Vagy mégis.
Megtanultam horvátul. Annyira boldog vagyok. Találkoztam nagyszerű emberekkel. Annyira örülök. Új elméletekkel gazdagodtam. Ennek már kevésbé örülök. Kinyílt a világ. Ettől nagyon félek. Új dolgokkal találkoztam, amikről nem tudom eldönteni, hogy értékek-e vagy nem. Boldog vagyok. Szomorú, hogy el kell mennem. Félek, hogy vissza kell jönnöm. Várom, hogy visszajöjjek.
Olyan sokat kaptam. Boldog vagyok. És akármilyen nehéz, nem akarom abbahagyni a mosolygást.
Jó év volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)