Hihetelen nagy felfedező körútra indultam belső tájakon. Egy hosszú beszélgetés, majd egy könyv segít ebben. És valamire rájöttem. Valamire, amit még soha nem mertem magamnak bevallani. Soha. A két legnagyobb félelmemre, amikről nem is tudtam, mind ez idáig, pedig minden kapcsolatomat és cselekedetemet ezek vezérelték, az egész életemet. Így kimondva talán nem tűnnek nagy dolognak, csak amolyan pszichológia könyvbe illő fejtegetésnek, de az hogy én ezt magamban vettem észre, és hogy magam előtt mertem bevallani, az nagy dolog.
1. A vesztéstől való félelem: Azért játszunk, mert győzni akarunk. Azért játszuk a játszmáinkat is, mert győzni akarunk. Én is győzni akarok. Mindenkit le akarok győzni, aki körülöttem van. Nincs kivétel. Bárkivel szemben attól félek, veszteni fogok. A legjobb barátaim sem kivételek. S a legjobb barátaimat is piti dolgokban akarom legyőzni: tanulmányi eredmény, gitár, szépség, kedvesség, népszerűség... Vannak olyanok, akiket nem akarok legyőzni, mert megláttam bennük, hogy az adott dologban sokkal magasabban állnak mint én, jobbak nálam, azaz legyőztek engem. Az ilyenek előtt meghunyászkodom, és úgymond tisztelem őket, félek tőlük. Vesztettem. De ellenük is csak egy darabig, mert biztos, hogy fogok találni bennük olyat, amiben én vagyok jobb, és akkor jön a kritika. Így van ez, mindegyikőtökkel. Nincs kivétel. De legalább bevallottam. Magamnak is. És így hogy már felismertem, ideje lesz rajta változtatni.
2. A meg nem hallgatástól való félelem: Az egyik ok, ami miatt nem beszélek magamról, az attól való félelem, hogy az, akinek mondani szeretném, nem kíváncsi rám, arra amit mondani, adni szeretnék neki, mert nem akar rám időt szánni, nem akar meghallgatni, vagy kinevetné azt, amit mondani szeretnék neki. És mivel a szeretetnyelvem a minőségi idő, -könnyen kitalálható mert mindig ezt hangsúlyozom,- ebből azt veszem ki tudat alatt, hogy mivel nem hajlandó rám időt szánni, ezért nem szeret. És ettől való félelmemben úgy döntök jobb megelőzni a sérülést, inkább nem mondok semmit, és akkor nem lehetek biztos abban, hogy a másik nem szeret. Mert, (de ez titok, ne mondjátok el senkinek) legeslegmélyem mélyén csak erre az egyre vágyom, hogy Szeress, és tégy amit akarsz!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
engedjétek hozzám
Ám a templom előtt a téren Egy kis szökőkút működik, kérem! Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós, Galambkergetős, rózsaszagolgatós. Gyerek...
-
…nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a ...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése