(cím nélkül)

Fejemet válladra hajtom
Kezem a te két kezedben,
Sűrű rácsokként sző körbe az alkony
Eltévedtem két mélybarna szemedben.

Minden tárgyban ott rejtőzöl,
Te vagy a tücsök, a búza,
Hiányod mindig szaggat itt belülről,
Hervadva áll a sárga rózsa.

Messze vagy már, egyedül kell.
Várlak, mikéntha istenre várnék.
Magányom poharát kérlek vedd el.
S látlak is, pedig csak egy árnyék.

Apám, s Atyám helyett akarom,
Légy te az, ki majd mindenem lesz.
Te légy bennem a tartalom
Te, aki minden percet ezüstre festesz.

Légy istenem, legyél szolgám.
S pusztítson el a szerelem
Eméssz el, miként rönköt a láng
Nem kell nekem a kegyelem.

De halj meg magad is nyomban,
S dőlj porba isten-szobor.
Ahogy a láng is ellobban
Fogadjon fiává a nyomor.

S te pedig gyilkos szerelem
Ki mézzel csalogatsz vesztembe
Akarom maradj velem
Add gyilkos nyiladat kezembe.

Fejemet válladra hajtom,
Kezem a te két kezedben,
Nagy szárnyát teríti ránk az alkony,
S égető tűz ég mélybarna szemedben.

2010