Zajos lelkem imája száll,
A csend üvölt, inába száll
A bátorság. Messze a hang.
Halkan kongat, szól a harang.
Térdre késztet bűnös rabság
Felhőn kecseg a szabadság
Nem sürget, csak lassan ballag,
Szélben lengő fehér szalag.
Nem halkuló karmos bajok,
Szemem vérzik, büszke vagyok.
Oszlik Hozzád szálló szavam,
Vörös kő hasítja talpam.
Csak rád nézek könyörögve,
Törlöm fehér köpenyedbe
Könnytől maszatos arcomat
Letéve éles kardomat.
Sírva térdelek le eléd,
S tisztán rebben lengve Feléd
Szabadon hála énekem,
Milyen jó most itt énnekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése