Hogy is mondjam, csak...

Az első szerelmes vers egy év.
Vagy több is talán, míg megettem.
Úgy választottál, hogy csak egy név
Voltam, s mára kedvesed társad lettem.

Neked öklömbe rejtett tenyerem
Ág-bogas vonalát megmutatom.
S amim csak enyém, van, mindenem
Most mind a Te tenyeredbe rakom.

A kristályüveget, gyurmagolyót,
Sziklafal omladék darabját,
A húst az édeset, kökénybogyót,
A hajamnak nőies szalagját.

Vállamról a kezedbe teszem
A szerelem adta mázsás súlyokat,
A követ mit hordoztam, immáron leteszem,
S Te szabadon bocsátod végül a túszokat.

Gőzöl a lelkem, mint a szurtos aszfalt,
Mit leöntöttek nyári nap hevében,
Ugrál a lelkem, mint gyermek ki gazdag,
Mert kétszáz forintot talált a zsebében.

S a valaha ma mosttá lett végül,
A mondatba a legjobb szót keresem
Szabadított szárnyam örömében szédül,
A mérleg kiakadt. Eldőlt. Szeretem!