tested mostuk vele
Megrepedt a kenőcsös tégely,
még lábad kentem vele.
Kinőtte a gyerek a rugdalózót, a zoknit,
ajándék volt, hogy ne fázzon a csemete,
És széttépte a narancsforma szivacsot,
arcod töröltük vele,
Rongyosra mostam a tetrapelenkát,
alattad volt, most a kicsi feneke,
Hullani kezdett a szárazvirág koszorú,
a párját anyák napjára kérettem rózsaszínűre,
Fiúk rugdossák a levendulabokrot,
kezeddel ültetted a kertet tele,
Karcos lett az akril tárolódoboz -
Hűtőrendhez - a teteje
Elfogyott az aszalt paradicsom,
Mindig javított recept szerint tetted el télire.
Mindig javított recept szerint tetted el télire.
Elszáradt az aloe vera, a tiédről szaporítottam,
Kipusztíthatatlan? Íme.
Kipusztíthatatlan? Íme.
Így múlnak el a tárgyaid is mindennapjaimból,
Néha már már nem is emlékezem,
Mikor érintem őket.
Végül reinkarnálódásra várnak
Végül reinkarnálódásra várnak
Valamelyik hulladékudvarban,
Vagy talán égni mennek, vagy temettetni
Vagy talán égni mennek, vagy temettetni
Kinek-kinek hite szerint.
Csak az a márványkő, az olyan örök,
hogy nem árt neki időjárás,
nem karcolja, tépheti szét senki,
nem fogy el, és nem foszlik szét,
s rugdoshatom is a végtelenségig.
Így hullnak át hulladékká tárgyaid
szeméttenger fájdalomcsillapító
Csak az a márványkő, az olyan örök,
hogy nem árt neki időjárás,
nem karcolja, tépheti szét senki,
nem fogy el, és nem foszlik szét,
s rugdoshatom is a végtelenségig.
Így hullnak át hulladékká tárgyaid
szeméttenger fájdalomcsillapító
hullámainak martalékává.
Úgy te hulltál nullává
a mennyországosan tökéletesre
Úgy te hulltál nullává
a mennyországosan tökéletesre
csiszolt márvány öröklétbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése