Kedves Ljudmila Ulickaja!
Néhány évvel ezelőtt, ajánlották nekem a Daniel Stein c. könyvét. A ajánló referenciaszemély volt /illetve még mindig az/ az életemben, ezért az első adandó alkalommal szaladtam a könyvesboltba és vettem belőle magamnak egy példányt. Sokáig tartott míg kiolvastam, rengeteg részt aláhuzigáltam benne. Nehéz volt, hogy a történet időben és térben, valamint az emberi kapcsolatok bonyolult hálózatán belül is ugrál.
Aztán kiolvastam a könyvet és azt mondtam: "Hm ez jó könyv volt." Hozzám adott valamit.
Aztán néhány héttel ezelőtt, a könyvesboltban jártam, és láttam, hogy egy sor Ulickaja-kötet sorakozik a polcon. Találomra levettem egyet, Örökbecsű limlom... Először liliomnak olvastam. Bevallom a cím elég semmitmondónak tűnt. Aztán belelapoztam és elolvastam belőle egy bekezdést.
Hiszek a szerelem első látásban. Abból a bekezdésből már tudtam, hogy ezt a könyvet haza kell vinnem. Egyszerűen szerelmes lettem a könyvbe. Soha nem éreztem még ilyet. Úgy éreztem, hogy az én nyelvemen szól, az én világomról. Biztos, ami biztos kinyitottam egy másik helyen is. És ez az érzés csak felerősödött.
Hiszek abban, hogy létezik valami ember és ember, ember és tárgy, ember és vélemény között, minden emberi kapcsolatban, ami az első pillanatban jön létre és attól a találkozástól fogva él. Nem kellenek hozzá szavak és részletek, mert ez a mély kötelék ott van, mint láthatatlan cérna. Így éreztem magam ott a könyvesboltban ezzel a könyvvel a kezemben.
Egészen hazáig abban a tudatban éltem, hogy a címe Örökbecsű liliom, mikor is otthon újra elővettem és hosszasan tanulmányoztam a gombokat ábrázoló halványsárga borítást. Aztán vettem észre, hogy félreolvastam a címet. A limlom nagyon tetszett. Ez a ritka magyar szó alázatot és bölcsességet sugárzott.
Olvasás közben is nemegyszer úgy éreztem, hogy a könyv írója szívemből beszél. Ezzel az olvasmánnyal is lassan haladok, minden bekezdést meg kell emésztenem, és többet újraolvasnom.
Köszönöm, hogy olvashatom a sorait, és köszönöm a magyar fordítónak is.
Egy mély tisztelője: Kanizsai Rita
Miért jó Budapesten biciklizni?
- Nem léphetsz kutyaszarba. Ez egy jelentős előny.
- A biciklin soha nincs heringparty.
- Imádom, amikor áll az autósor, te pedig jobb oldalt elszáguldasz mellettük.
- A rakpart a legjobb. Lehet gyorsan menni.
- Nem állít le semmilyen hajléktalan, Sziaráérszegypercre, WHO-s vagy szektatag.
- Attól sem kell tartani, hogy kihúzzák a pénztárcádat a zsebedből.
- Feleannyi idő alatt járok egyetem és egyetem között. Ez akkor előny, amikor 15 perced van két előadás között.
- Nem kell a régi ismerősökkel csízbeszélgetést folytatni, amelyiket egyikőtök sem tud udvariasan megszakítani, ezért sok időt igénybe vesz.
- Ha kell autósnak, ha kell a gyalogosnak minősülsz, emiatt persze téged mindenki utál.
- És ami a legjobb, ha az embernek van 115 dB-el szóló kürtje, a frászt lehet ráhozni az idegesítő turistákra, akik a Szabadság híd közepén andalogva fotózkodnak, nézelődnek, és nem értik amikor magyarul küldöm őket mindenféle helyekre, valamint a 60-as évekbeli postásokhoz hasonlító bubisokra, akiket nevezzünk az idegesítő turisták biciklis változatának, mert amikor az ember siet, és általában siet, akkor richtig az útjába kerülnek.
Szótár színek és hangok között
Ha az E-dúr szín lehetne
biztosan kék színű lenne.
Mellette az A-dúr állna
Rózsaszínűben pompázva.
Hamuszürkében a H-moll,
Em pedig sötétkék toll.
G a barna, pirosak a D-ék,
C-nek pedig sárgát adnék.
F-nek őszi színe lenne,
Fisz-mollnak meg bordó ingje.
H7 lenne komor ében,
sárga C7 zöldes fényben.
Dm sötét négerbarna,
esernyőszín A-moll társa.
S ha a hangokkal festhetnék
Az égre szivárványt rajzolnék,
mely alatt az Isten ülne,
s rögtön tarka dalra kelne.
biztosan kék színű lenne.
Mellette az A-dúr állna
Rózsaszínűben pompázva.
Hamuszürkében a H-moll,
Em pedig sötétkék toll.
G a barna, pirosak a D-ék,
C-nek pedig sárgát adnék.
F-nek őszi színe lenne,
Fisz-mollnak meg bordó ingje.
H7 lenne komor ében,
sárga C7 zöldes fényben.
Dm sötét négerbarna,
esernyőszín A-moll társa.
S ha a hangokkal festhetnék
Az égre szivárványt rajzolnék,
mely alatt az Isten ülne,
s rögtön tarka dalra kelne.
Bulgakov: A Mester és Margarita
Szeretek beteg lenni, mert akkor az ember lelkiismeret fudalás nélkül feküdhet egész nap pizsiben, ágyba hozzák neki a főtt krumplit, meg a teát, ami úgyis mindegy, mert nem bírja megenni, de a gesztus azért kedves, óránként meg kell mérnie a lázát, és szurkol, hogy még ne menjen 37 alá, és ami a legjobb: büntetlenül olvashat egész nap.
Ha nem vagyok beteg, akkor sokkal nehezebb erre időt szakítani, főleg a drága nyárból...
Nem is tudom, miért foglalkozom mostanában annyit a Sátánnal. Valószínűleg már túl sokat hallottam Istenről, és azt kell, hogy gondoljam egyik nem létezhet a másik nélkül.
Ez a transzcendencia-megmaradás törvénye, amit épp most találtam ki.
A nagyon is valóságos Moszkva Patriarsije Prudijáról indulunk, valóságos emberek közül valóságos halállal. A valóság azonban lassan valótlansággá alakul, és az embernek muszáj néha felnéznie a sorok közül, megbámulni a plafont és tudatosítania: most csak olvasok. Mert nehezen választható szét, hogy hol kezdődik az író és hol a valóság, és a bibliai Ha Nocri-sztori.
Minden olyan hihető, olyan életszerű, hogy maguk a szereplők sem képesek felfogni, hogy három nap alatt, hogyan kap lángra Moszkva, hogyan kerül a lakosság egy jelentős százaléka a diliházba, hiszen bárki, aki Woland szemébe belenézett, többé már nem tud úgy élni, mint azelőtt. Azt hiszed, ha a Másik szemébe néznél, nem őrülnél meg? S a nyomozóhatóság mindent megmagyaráz, ahogy a mi elménk is mindent megmagyaráz. Ha nem ért valamit, elhárítja.
A végén a szerelmes Mester és Margarita sorsa beteljesül.
Hogy jó-e a könyv, és ajánlom-e, azon még gondolkodom.
Ha nem vagyok beteg, akkor sokkal nehezebb erre időt szakítani, főleg a drága nyárból...
Ez a transzcendencia-megmaradás törvénye, amit épp most találtam ki.
A nagyon is valóságos Moszkva Patriarsije Prudijáról indulunk, valóságos emberek közül valóságos halállal. A valóság azonban lassan valótlansággá alakul, és az embernek muszáj néha felnéznie a sorok közül, megbámulni a plafont és tudatosítania: most csak olvasok. Mert nehezen választható szét, hogy hol kezdődik az író és hol a valóság, és a bibliai Ha Nocri-sztori.
Minden olyan hihető, olyan életszerű, hogy maguk a szereplők sem képesek felfogni, hogy három nap alatt, hogyan kap lángra Moszkva, hogyan kerül a lakosság egy jelentős százaléka a diliházba, hiszen bárki, aki Woland szemébe belenézett, többé már nem tud úgy élni, mint azelőtt. Azt hiszed, ha a Másik szemébe néznél, nem őrülnél meg? S a nyomozóhatóság mindent megmagyaráz, ahogy a mi elménk is mindent megmagyaráz. Ha nem ért valamit, elhárítja.
A végén a szerelmes Mester és Margarita sorsa beteljesül.
Hogy jó-e a könyv, és ajánlom-e, azon még gondolkodom.
Puskin: Téli este
Téli este
Felhő felhőt gyúrva jajgat,
szélörvény és hóvihar...
hang üvölt fel - mintha farkas!
Hang sír, tán gyermeki jaj?
Zsúptetőnkben kotor ökle,
megdördül a rossz falon,
s mintha vándorkéz zörögne
az alacsony ablakon.
Mord sötétség ült be hozzánk,
a szobánkba, s keserít...
Anyó, drága, kis anyókám,
szólalj meg, mondj valamit!
A komor szél kurrogása
altatott el, jó öreg?
Vagy a rokka zurrogása
hozta szelíd szendered?
Édes dajkám, ifjuságom
barátnője, tiszta szív,
igyunk! Tűnjön a vad álom!
A bor éltet és vidít!
A madarat énekeld el,
amely új házat kapott,
s a lányt, aki kora reggel
a patakhoz ballagott.
Felhő felhőt gyúrva jajgat,
szélörvény és hóvihar...
Hang üvölt fel - mintha farkas!
Hang sír - tán gyermeki jaj?
Drága dajkám, ifjuságom
barátnője, tiszta szív,
igyunk! Tűnjön a vad álom:
a bor éltet s földerít!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)