Egy másik jóbarát

Milyen szerencsés az ember, ha van aki a barátjának mondja magát. Főleg, ha az illető egy Bacchus. A második legjobb barátomat, így hívják, egy részeges félisten után. Hasonlít Dodira. Sokszor ugyanabban a cipőben járnak. Az élet ugyan két külön világba sodorta őket, és a világok különbözősége a két személyt is különféleképpen formálja, de abban például nagyon hasonlítanak, hogy a kialakított kötődéseiket nem adják fel egykönnyen. Ismerik a Kis hercegből, azokat a sorokat, amik a megszelidítésre vonatkoznak. Felelős lettél azért, amit megszelidítettél. Felelős vagy a rózsádért. Felelős vagyok a rózsámért- ismételte a Kis Herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Hosszú idők sem képesek elfelejteni azt, akit nagyon szerettek. Szenvednek rettenetesen. De ragaszkodnak a végtelenségig. Ahhoz akit nagyon szeretnek, a barátaikhoz. Köszönöm Istennek, hogy legalább ők vannak nekem.

-Ne izgulj, most már én is ugyanebben a cipőben járok!
-Kösz! Én attól nem vagyok boldogabb, hogy te is szenvedsz.
Hát kell ennél jobb barát? Azt hiszem, hogy ennél jobb barátom soha nem lesz.Már négy éve ismerem, és négy éve hívom a legjobb barátomnak. Most vele szenvedek én is. Átérzek mindent, mindent amit az elmúlt években nem voltam képes, mert nem éltem át, és most lám. Ugyanazok a nyomorult ragaszkodások tartanak fogva engem is, mint amik őt már évek óta, és amik miatt sokszor haragudtam rá, és megpróbáltam a józan ésszel a lelkére beszélni, de sosem hatott, mert van amire nincs józan ész orvossága. Olyan mint a méreg. Úgy hívják elköteleződés. Ugyanezt a mérget ittam ki teljesen a pohárból, és most viselem a következményeit. Ugyanolyan nyomorultul érzem magam sokszor, és ugyanúgy nem tudok az érzelmeim ellen semmit se tenni. De legalább sorsközösségben érezhetem magam biztonságban.
Talán soha többé nem leszek szerelmes?