Első nap az iskolában...

Ezen is túlestem végül. Mondjuk nem volt sok, mert ezen a héten csak előmegbeszélések vannak a legtöbb tárgyhoz, de talán jobb is így. Ezt az előadást nagyon élveztem, bár amikor megérkeztem, először azt tapasztaltam, amitől nagyon féltem: hadarás és nem értem, nem értem!!! Aztán jött egy másik előadó, akinek ittam a szavait, mert mindent értettem, amit mondott... Ez megnyugtatott. Annyira, hogy valószínűleg az ő tárgyát veszem fel és nem is azt, amit először akartam.
Bécs, Bécs, Bécs. Ma nem a legszebb arcát mutattam: tömegnyomor, tülekedés, ahogy Pesten is, jobban szeretem a csendes kis faluarcot, amit először megismertem belőle. De szerencsére itt a koli környékén nyugis az élet. Jajj, nagyon nagy élmény volt a 6-os metrón utazni - igen, itt olyan is van... Egy töltésen fut, és olyan magasan, hogy egy szinten fut a házak 3-4. emeletével.
Szobatársammal egyre jobban vagyok, egyre többet beszélünk, ami azért jó, mert így a német mellett az angol sem felejtődik el teljesen - bár azt hiszem erről az egyetem is gondoskodni fog.
Tudjátok, egy dolgot furcsállok itt nagyon: az autósokat. Ha az ember közelít a zebrához, megállnak, mindig, minden körülmények között. MINDIG!!! Ezen még mindig csak mosolygok, és azt hiszem ha egyszer visszamegyek el fognak gázolni mert ehhez könnyű hozzászokni. Meg itt nem félnek az emberek a rendőröktől, valahogy az van, hogy értük vannak és nem ellenük.
Nagyon fáradt vagyok, sok és fura ez még így, hogy egész nap minden német. És egyelőre még nem is beszélek sokat, csak hallgatok. 8-9 óra alvás után máskor simán kipihent lennék, de itt mindjárt meghalok... :) No jó, legyen mára ennyi.