Olyan jó lenne...

ha valaki egy kicsit rám figyelne. Csak kérdezze meg hogy hogy vagyok. Ne hallgasson órákig, csak kínáljon meg csokival. Vagy írjon, hogy mikor küldöm már el a szakdogámat, vagy csak javulna meg magától a latex, vagy csak valaki látogasson meg, vagy csak valaki egy kicsit mosolyogjon rám, vagy csak valaki mondja azt, hogy olyan régen látott, és hiányzom. Mindegy csak érezzem azt, hogy van Isten, és hogy szeret. Nem várok csodákat, csak hogy valakit egy kicsit érdekeljen hogy mi van velem. És talán nem is a válasz számít, hanem hogy megkérdezték.
Pünkösdhétfő... semmit sem jelent. Az ember ugyanúgy hajtja a taposómalmát. Legyen már vége.