Bármikor amikor előveszem és kinyitom, előpotyognak azok a cetlik, amiket még 2011 júniusában raktam bele. Valamilyen piszkozatpapírról letépdesett fecnik, rajta macskakaparással az akkori gondjaim.
Még sok mindent nem ért, de ezeket még nem mondhatom el neki, mert abból csak újabb sérülések lesznek.
Nagyon bánt, hogy lépten-nyomon meg akar változtatni, és az összes hibámat rámtaszítja, amikor én is tisztában vagyok velük, de ettől még nem tudom őket átlépni.
És egy másikon:
Jó lenne, ha figyelne rám!
És örülök, hogy most már kidobhatom ezeket a papírokat, amiket majdnem két éven keresztül hordoztam a Bibliám hátuljában, tépett papírfecniken macskakaparással írva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
…nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a ...
-
Elgépelt vallomás Hajnal van. Újságpapírként nyílik a táj. A buszok arcán alszanak a diódák, és bokrokat fésül a reggeli szél. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése