Hullik a bőröm...

No jó. Oké... Azért, hogy hogy jutottunk el Doditól a Finom virágocskáig?

Ha emlékeztek Parti Nagy Lajos: Vadhuss c. novellájából, amelyben a pincérnek elment a hangja a schöllertől, úgyhogy lassan mondja, meg azért is, hogy megértsd, és a dobbermann neve Dodi, az pedig ott a Dodi apukája, nescafés vért sütnek neki, attól ilyen nyugtalan... uhhh

Szóval, hogy hogyan vezetett az út Doditól egy férfiálnéven keresztül... nevezetesen az illető Ruppert Péter, író, költő, műfordító, kritikus, életművész, bemutatom első versét, melyet angol nyelvről fordított méghozzá az Arcnélküli ember c. filmen megindulva, ahova is az eredeti vers helyére egy nyommer Shakespeare szonettet raktak be, Az vagy nekem mint testnek a kenyér... mintha Mel Gibson nem tanárt, hanem buzit alakítana a filmben? A lényeg, hogy semmi köze nem volt a kontextushoz:

Áttörtem a Föld mogorva börtönét
Ezüstös szárnyakon az égbe szálltam
Táncolva a magasba kapaszkodtam
Hol a Nap mosolyogva hinti fényét.
És én megbabonázva ott keringtem,
Lebegtem a mindent átható csöndben,
Hajómmal a levegő nagytermében
A süvöltő szelekkel kergetőztem.
Föl, föl! A végtelen kékségbe vágytam
Ahol sem madár, sem ember még nem járt.
És míg emelkedett lélekkel szálltam
A magas égben, kinyújtottam kezem
S e háborítatlan tisztaságban
Megérintettem arcodat, Istenem!

Ruppert Péter szétszelídült Manóvá. A Manó története egy zöld sapkához kötődik. A pompomok himbálózása olyan a télben, mint a hópelyhek. Manót szerettem.

Maszatot is szerettem. Maszat titok.

A csillagok állása kellett ahhoz, hogy a maszatos manóból egy Gyengéd Virágocska legyen. Ez még nagyobb titok...

Hullik a bőröm.