Ecsettel festem a csontvázam színesre
Kis virágmintákat rajzolok reá
Mosolyog a gyönyörű nő belőle
S mélyen a férfi püföli a zsákot.
Őrülten sírna, de nincs szeme neki.
Vicsorog és ocsmány.
A sötét fákon levél zajong.
A férfi erősen püföli a zsákot.
Sűvítő hosszú ólom repül fejedbe.
Az úton ülsz és a cigarettafüst száll.
Csontos kezedre hull a parázs,
nem bánod. Égessen csak.
Pedig fáj. Te csak ülsz az út közepén.
A képedbe a halál röhög,
A szégyen telehányja a koporsódat.
S a férfi püföli a zsákot
Melyben a kipingált szkeleton
Csak a fejét csóválja, vigyorog
És azt vicsorogja: Úgysem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
…nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a ...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése