Alkotás

Amatőr költő vagyok...

és fotósnak is gyenge közepes. 

Már-már fel is adtam, minek is ez. 

Írásomat rejtegettem, 

Aztán pedig félretettem. 

Kinek írtam nem értette,

senki kézbe sose vette. 

Pályázatot sosem nyertem,

Magamnak meg mit vezessem?

Vesébe mikroszkópozó soraim

soha nem mutattam odakinn.

Képek is akadnak itt-ott,

fogtam én is az instagramot,

gondoltam, párat megmutatok.

Aztán az emberek átpörgetnek,

szívet nyomnak, majd letesznek, 

s munkám, lelkem, szenvedélyem,

mely ott lobog a kép szegletében

nem láthatják meg soha, 

mert az idejüket nem adták oda.

S ott a lencsvégen, tollam hegyén,

szívem fókusz-közepén, 

megmozdul az erő, s neuronszél süvölt.

Formát nyer a gondolat, és a tér testet ölt.

S papírra, képernyőre lapulva

vesztegel, hogy halhatatlanná gyalulva

homokszem maradjon egy big data 

korszak sivatagában mélyre szorulva.

Megálljt parancsolni, ó dehogy,

nem akarom, nem megy, és nem is fog. 

Mert az gyermeki öröm, ha egy mű születik,

S rajongva rohangálok körülötte napokig.

Olvasom és nézem és szeretem,

magamat is ki e csodát készítem.

S az alkotás olyan kiapadhatatlan öröm

Ha megtagadnám, azzal magam megölöm. 

S ha van isten, ki ugyanígy fabrikál,

akkor ő is így örül nekem, mikor kreál.

S körülöttem ugyanúgy rohangál, 

ujjongva boldogan, s szeretettel farigcsál,

javítgat egészen míg elém nem áll,

peckesen nagy szárnyával a kék halál.
S én szembenézek halhatatlanná gyalulva
S nulla-egyesekre széthullok majd a porba.

Csak egy amatőr isten, 

amatőr teremtménye vagyok,  

aki amatőr verseket habog 

és gyenge közepes képeket hagyok,

de mindezért hálát adok.

Rutinundor

Amatőr költő vagyok. 

Amatőr költő, 

és fotósnak se túl jó, 

zenésznek is kezdő, 

hobbigitározó.

Rajzolni is szeretek, 

ritka az ilyen eset, 

perspektívát másolok, 

de magamtól nem tudok.

Békémet meglelem 

az irodalomban,

perceim így pergetem

villamosunalomban.

Nómen est ómenem

a matematika,

de a tanításnál

sose vágyom jobbra.

Sok filmet is néztem,

sorozatfüggő vagyok,

de hogy képben lennék,

némi kivetnivalót hagyok

magam után.

Kurtán-furcsán.

Dolgozni tudok, szeretem

ha izmom húzódhat,

a mozgásban ha szenvedek

hálás vagyok hogy még zúzódhat.

A vasalás kikapcsoló, 

de túl sokszor már unalmas,

a konyhában tündér vagyok,

de minden nap? borzalmas!

Pont annyit mindenből, 

hogy kreatív az legyen,

de rutinná sose váljon,

ettől ments Istenem!

Nem történt semmi mese, adminisztráció

Itt vannak a nem történt semmi mese epizódjai. Olyan momentumok, amelyek nem fontosak. De valamiért mégis fontosak voltak. Mint a filléres emlékek, csak virutálisan. 

Útinapló, első bejegyzés

Mindenfelé járunk, de sok részletet elfelejtünk, és csak a képek alapján tudunk emlékezni, úgyhogy itt összegyűjtjük, hogy merre jártunk, és milyen élményekkel gazdagodtunk. 

Ecsettel festem a csontvázam színesre

Ecsettel festem a csontvázam színesre
Kis virágmintákat rajzolok reá
Mosolyog  a gyönyörű nő belőle
S mélyen a férfi püföli a zsákot.

Őrülten sírna, de nincs szeme neki.
Vicsorog és ocsmány.
A sötét fákon levél zajong.
A férfi erősen püföli a zsákot.

Sűvítő hosszú ólom repül fejedbe.
Az úton ülsz és a cigarettafüst száll.
Csontos kezedre hull a parázs,
nem bánod. Égessen csak.
Pedig fáj. Te csak ülsz az út közepén.
A képedbe a halál röhög,
A szégyen telehányja a koporsódat.
S a férfi püföli a zsákot

Melyben a kipingált szkeleton
Csak a fejét csóválja, vigyorog
És azt vicsorogja: Úgysem!

Hajnali mérgesség

Elmondanám ezt néked, ha nem unnád,

Ma délután háromkor abbahagytam a munkát,
Le is feküdtem, hamar. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig így-úgy mérges unalomban,
Walesi bárdokat mormolva, azonban
Az egész nap lázasan szúrta a szemem,
izgatta szívem a marék gyógyszerem,
meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek nem bánom az egészet,
A villanyfényben a sarokban megcsillan egy pókfészek,
Számomra most már úgyis ez a végzet
A nagypapám se aludt rádiószó nélkül,
csak, mint a részeg,
S pupillám összehúzva az ablakon kinézek.


Várj csak! Nem, semmilyen báltermet nem látok,
Semmi kosztolányis csodakastély világot.
Csak egy ócska vaslámpa küldi az átkot,
mert idevilágít, és tőle még egy csillagot se látok.

Végülis összeállt a napi Ritu-rituálé

Egy nap az alábbi időintervallumokból és teendőkből áll!

alvás, munkahely, sport, étkezés (vacsora), saját magam, Nikola, lakás


1. Az iskolában legkésőbb 16 óráig tartózkodom. Igyekszem minden teendőt, készülést, email olvasást, megbeszélnivalókat erre az időre szorítani. A kreatív munkát reggel végzem, a monotonabbakat pedig délután 15 után, mert addigra már nagyon fáradt vagyok. A dolgozatokat igyekszem még aznap kijavítani.

2. Igyekszem mindig 11-13 között ebédelni. Ha reggeliztem, lehet később, ha nem reggeliztem, akkor mindenképp hamarabb. Ha nem sikerül tartani ezt az időtartamot, akkor okvetlenül reggelizem, vagy bekapok valamit szünetben. (Szünetben bekapható kajáknak utánajárni, cikk később.)

3. Legkésőbb 16 órakor elindulok a munkahelyről, hogy 17-re hazaérjek. Kivétel, ha megbeszélés van, vagy program, ez maximum egyszer lehet két hét alatt átlagosan.

4. Megérkezéskor átöltözöm, 10 percet pihenek, átgondolom a napomat.

5. 18-ig sportolok valamit. Ez a legjobb idő a test használatára, amikor az agy már kifáradt. Amíg jó idő van, kimegyek futni. Ha rossz idő lesz, akkor beiratkozom a szemközti edzőterembe. Néha pingpongozok Nikolával. Ha már lesz délután jógaóra, akkor arra fogok járni. Egyszer-egyszer uszodába is elmegyek. Legrosszabb esetben sétálok egy órát, mert azt bármikor lehet. Táncolok shuffle-t vagy csak úgy. Öttől hatig!

6. Hattól előkészítem a vacsorát, és hétig vacsoraidő van. Nem beszélgetek vacsora közben. Idegesítő. Elmosogatok.

7. Hét és nyolc között még kaphatok egy órát a másnapi készülésre, ha nem sikerült mindent befejeznem.

8. Ha az iskolával nincs dolgom, akkor fél órát magamra szánok, fél órát pedig a lakásra.

9. A lakásban minden nap rendet teszek, igyekszem úgy nem lefeküdni, hogy maradt valami elől, vagy piszkos. Legalább öt percet szánok valamelyik rutinfeladat (mosás, felmosás, porszívózás, vasalás...) elvégzésére, minden nap.

10. Fél órát magamra szánok, gondolkozom, olvasok, híreket nézek, írok. Ha kell még elvégzem a napi analizációmat, nem a lefekvéskor akarom megoldani a nap összes problémáját.

11. Nyolc óra körül megyek tisztálkodni. Ezzel együtt elrakom az aznapi és kikészítem a holnapi ruhámat, annak minden kiegészítőjével. Nem akarom Nikolát zavarni reggel, és általában zombi üzemmódban amúgy sem vagyok valami kreatív. A táskámat összepakolom, a felesleges dolgokat elpakolom.

12. Nyugodtan ülök le filmet nézni, játszani. Két részt nézünk egy sorozatból, vagy egy filmet. Ehelyett beszélgethetünk, társasozhatunk. Ez az idő már nem alkalmas a test, legfeljebb az agy használatára. Másfél órát szánok erre.

13. 10-kor lefekszem. Ha másnap reggel első órám van, akkor szigorúan 10-kor.

14. És persze tisztában vagyok vele, hogy percre pontosan ez a napirend nem tartható, ezért flexibilisen kezelem. A délutáni projektek közül a héten minden nap az egyik hangsúlyosabb legyen, arra kicsivel több időt szánok, mint a kijelölt fél-egy óra.