Egy pillanatra abbahagyom munkám
Porba kaparok jelet magam elé.
Izgatja szívem kávém, cigarettám.
Fáj a fej, és dühös a szív
Gyermeki félelem száll rája
Versenyló-idegzet felajzott ív
Hiszen előttem a küzdés, a pálya.
Tán feladom, mert sok ez soknak.
Lehetetlen célok szelleme űz.
Nekem jönnek és agyonnyomnak.
S belül bizonyítani vágyó tűz.
S elindul mégis a sarkantyúzott állat
Mégha kicsi is a viharos kalandhoz.
Mert míg a lassú, csöndes idő halad
Az Ember, mint faág, felnő a feladathoz.
Porba rogyva ér a célba akkor,
Karja az egeket súrolva eléri.
Várja dícséret, két szem kockacukor
Ügyes voltál! Ezért minden megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése