Egyedül

Megőrülök ettől a csöndtől. Attól, hogy nem beszélhetek senkivel, mert nincs itt senki. Olyan szeretet nélküli ez az egész. Ha nem töltök együtt időt senkivel. Nem bírom tovább. El akarok menni. Mikor jön már valaki. Egész nap egyedül vagyok, és tanulok. Megőrülök. Mindenki éli az életét csak nekem kell még majdnem egy hétig ide bezárva lennem. Ha addig nem beszélhetek senkivel én depressziós leszek. Unom rettentően. Utálom az egész matek szakot. Már minden normális ember réges rég végzett, miért csak minket nyúznak ilyen sokáig? És a jövő félév ugyanilyen lesz. Július másodikáig itt leszek egy sötét szobában és a vizsgáimra készülök. Mikor lesz már vége? Emberek hol vagytok?