Egy elkésett karácsonyi vers

A város szennyét belepi a hó
A minden bűnt elfedő puha takaró
Nem hat rá sem perzselő nap, se hő,
Csupán finom szellő örvényt tekerő.

Tél apó kócolja felesége haját,
Hulló por takarja a fagyott világ baját,
Minden ember zaklatottan keresi a helyét,
Álmos kis hóvirág hajtja le szép fejét.

Ezüstös üveggömb a gyerekkor képeit
Csillogva szórja szét az éjszaka fényeit.
A kis jászolt óvja egy magas lámpa itt,
Karácsony küldi szét szép angyal-lányait.

Gyerekek örülnek, minden szép, csudajó,
Apu sapkája és orra is csupa hó,
A kéményből csend száll fel, az illat idejő,
A nagy titok aláhull, mint fehér terítő.