Lilába borult a hegyoldal, vetkezik a tarka rét,
Tücsök muzsikával köszönti esthajnal kedvesét.
Méz és áfonya illata száll, mint zeg-zugban a fény,
Fanyar kökény lábát veti pirosló lelkem közepén.
Tündérek és álmok röppennek bazsalygva szerteszét
Zöld ruhájuk fodra suhintja a gyűrűző tó vizét.
Egy utolsó napsugár izzó szemét tenyerébe rejti,
Jő az éj, a vackába húzódó kis mókus is sejti.
Egyetlen ablakban pislog még a sárga mécs,
Bolygatva a tiszta csöndet, dolgozik az agy s a kéz.
Betűk hunyorognak a hófehér papíron,
Egy álmodót talál sírva a felkelő Orion.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése