Védd magad, filiszteus!

Arra gondolok, hogy amikor a katona előtt ott állt az ellenség a háborúban, akkor neki sem volt ideje gondolkodni. Le kellett rá súlytani és megölni. Ennyi. Nincs idő azon gondolkodni, hogy mennyire izgul, és majd be van tojva a félelemtől, mert lehet, hogy amíg ezen gondolkodik, meghal. Ha nem akarsz meghalni, védd magad filiszteus. Hiszen most az életedről van szó. Jó nem az egészről, de egy év...

Legszívesebben feladnám, és azt mondanám, bárcsak ne engednék meg, de ez a játszma már eldőlt. Nem akarom csinálni. Talán életem legnagyobb félelmét próbálom most legyőzni, annak tudatában, hogy mindenki mellettem áll. És hiába áll mellettem mindenki. Ez az én harcom, amit egyedül kell megvívnom magammal. Egyedül kell szembenéznem a ténnyel, hogy esetleg megint kidobnak, és akkor beigazolom magamnak, amitől tartottam, ennyi a szellemi képességem. Nem vagyok képes többre. És gondolhatok magamról bármit. Ha ez nem elég a tekintélyeknek, akkor a világnak sem elég. Félek ezzel szembesülni. Félek felvállalni ezt az egész világ, és mindenki előtt, aki tudja, hogy meghúztak. Félek elbukni másodszor is. És tudom, hogy semmivel nincs több esélyem, mint először. Félek a kudarctól, iszonyatosan félek.