Vakok. Mindenütt

Damaszkusz, Jerikó, Tibériás, mindig vakok.
Mondanád legalább azt, hogy önző vagyok.
Gyáva, durva, ingatag vagy árva,
Miért éppen vak? Lárma.

Mondhatnál egyszerűbb szavakat, mert így nem értem.
Szépeket vagy csúnyát, azt amilyet kértem.
És miért? És miaz amit nem látok?
De most már választ várok!

Soha nem akartam lenni semmi más csak boldog.
A papíron mégis itt-ott tintafoltok.
Sem jó, sem rossz sosem voltam.
Hitet kotortam.

Mondd, hogy lépjek jobbra kettőt, ballal egyet hátra!
Mondd, hogy mi a hibám, s beugrom a kádba!
Mutasd meg a hiányosságot!
Adj világosságot!

Uram, hogy lássak! Add meg, hogy lássak! Add, hogy lássak!
Ordítozom, s nem tudom, hogy még hova ássak.
Az akit nem is ismerek.
Én vagyok: istened.