Egy naplementét...

Láttam egy szép naplementét
Megálltam ott a dombtetőn,
Tovább már nem tekertem én,
Csak bámultam lenyűgözőn.

Látva azt a naplementét
Csodásabbat sosem láttam,
Bárcsak szavakba önthetném ,
Mit szerényen nektek szántam.

Látva azt a naplementét,
Hol Őt már takarták távol
Bús Varazdi hegyek, s fényét
Onnét küldte, az ég lángolt.

Látva azt a naplementét,
Mit nem takart rétegfelhő,
Palástját terítette szét
Az, ki arany fonállal sző.

Látva azt a naplementét,
Mikor sok kis parázsdarab
Mint kályhában elhalón ég,
S utána csak hamu marad.

Látva azt a naplementét,
Hol távol egy lila folt
Csónak homokfútt part mentén
magányosan. De szép is volt.

Látva egy szép naplementét
Szívem dobban, lelkem örül,
Mindet megörökíteném,
Csorba nyelvem írná körül.