Alázat

Amikor könyékig kotorászol az anyagban hajolva,
hogy megcsináld, amit hajh, de utál mindenki,
Amikor térdelve súrolsz minden kockakövet tisztára,
mert a sáros cipőt kinn nagyon nehéz levenni.
Amikor védekeznél, de hallgatsz csöndesen,
pedig tudod, hogy nincs igaza annak aki vádol,
Amikor nem szólsz egy szót sem, s hagyod, hogy győztesen
ő keveredjen ki újra a vitából.
Amikor nem félsz megszólalni pedig szíved nyitván,
legsebezhetőbb pontod mutatod a világnak,
Amikor ezt a gonoszok kihasználják nyilván,
S nem téped le bilincseit a lámpásba zárt magánynak.
Amikor kicsordul a könnyed, pedig fáj az érzelem,
hagyod, hogy megvigasztaljanak, s megköszönöd,
Amikor nem mentegetőzöl a mérlegen,
biztos rossz a mutató, mindjárt összetöröd.
Amikor nem hazudsz magadnak, s Istennek sem,
s ki tudod mondani azt is, hogy "Bocsánat!"
Amikor tisztázod az indítékaid jókedvűen
s megfogod a kezét egy alkoholistának.
Amikor nem félsz adni, nem félsz kapni,
tudod mikor, mit, kitől szabad elfogadni,
Amikor nem dicséred a legkülső mázat,
s nem kezdesz el mindjárt kritizálni,
Ahhoz kell igazán az alázat,
s magadban is a gerendát meglátni.