Alaposan kidolgozott, és megmunkált mű. Témája a találkozások, és a magány.
Egy magára maradt leányról szól, aki életét a hegyekben tölti. A szerencsétlen sorsú leány egy boszorkány, aki arra ítéltetett, hogy mindenki, akit szeret, meghaljon, mert a halált hordozza magában. Az emberek elüldözik, mert félnek tőle, de ő nem is kívánkozik az emberek közé. A természettel él egyensúlyban, és teljes összhangban, mígnem egyszerre észre veszi, hogy magányos, mert mindenki aki hozzá közel áll lassan lassan eltávozik, minden ami jó, az elmúlik, helyét a b
úcsú és a halál foglalja el.
A történetben az asszony különféle emberekkel találkozik, néhányan barátsággal, nehányan ellenségként fogadják, ám a történet végére minden találkozás már csak emlékként marad meg a fejében, mert az emlékhez kötődő emberek lassan-lassan mind kikopnak az élők sorából. A regény bemutatja, hogy minden, ami emberi az mulandó és gyarló. Értelmetlen. A könyv egy másik találkozásról is ír, mégpedig a természettel, és a természetben az Istennel való találkozásról. Az emberi találkozásokkal szembeállítva a természettel való találkozás jó, mert a természet jó. A természetben jelen van Isten, és csak azok tudják őt, megtapasztalni, akik egészen közel élnek hozzá: a hegyekben, az erdőkben, emberektől elzárva, egyedül.
Hangvétele nagyon mélabús, és
szívsajdító. Depresszióra hajlamos emberek, akik a világban semmi szépet és jót nem találnak, ne olvassák!
