A tárgyak beszélnek - Predmeti govore

Minap sok vendég volt. Torta is, meg minden. Aztán azon gondolkodtam, hogy azok akik belépnek a kis hatnégyzetméteres szobácskámba, mit fognak gondolni, ki lakik itt. És a tárgyak megszólaltak.
Először a kereszt, meg a piarista címer. Kibökték az ember szemét. Nem lehetett nem észrevenni, és lehetett tudni, hogy nem véletlenül vannak felragasztva. Valamit mutattak, vallást, vagy hitet, mittudomén. A sárga meg zöld papírfecniket a falon, amik tele voltak bolondabbnál bolondabb megjegyzésre váró példamondatokkal, és a dalai láma, meg egyéb okos emberek idézeteivel, és odafirkantott rajzocskákkal. Igen, nagyon lelkes. Mindent meg akar jegyezni. Pregled gramatike hrvatskog jezika, tényleg komolyan veszi.
A rozsdás anyacsavar, amit valahol az út szélen szedett össze, mert mintha a bicikliről esett volna le, de nem. Alternatív. Nem is illik bele a képbe, túl férfias, túl kemény, túl masszív, a másik oldalon meg az ékszerek lógnak.
Két kirakott Rubik kocka. Kocka. Játszik néha, és szereti a logikát. A színes ceruzák, amik olyan színesek. A Pero-nak elnevezett Pteranodon, ami minden éjjel a fejem felett repked. Kicsit nem normális ez a lány.
Meg a hosszú, komoly, vasalt ernyő. A nem komoly emberek kicsi összecsukhatóval járnak. Ez komoly emberhez méltó nagy esernyő volt.
Ilyen, ilyesmi...

Neki dan prije je bilo puno gosta. I torta i sve. Pa sam malo razmišljala o tome što će oni misliti, koji uđe u moju šesterokvadratu sobicu,  tko tu živi. A predmeti su progovorili.
Prvi put je križ i piaristički grb. Nemoguće je bilo ne primijetiti da su tamo, a znalo se da nisu slučajno tamo. Nešto su pokazivali, religiju ili vjeru, pojma nemam.
Žuti i zeleni papirići na zidu na kojim se piše glupe rečenice primjera za pamtenje te su bili puni s citatima Dalaja Lamea i drugih pametnih ljudi i s brzocrtanim crtežima.  Jest, jako je oduševljena. Sve želi zapamtiti. Pregled gramatike hrvatskog jezika, stvarno se ozbiljno bavi s tim.
Taj čavao s hradžom koje je nabavila negdje uz puta zbog toga što joj je činilo da je on pao iz svoga bicikla, ali ipak ne. Alternativna. Čak nije ni pristao u sliku. Previše je muški, tvrd, masivan, a na drugoj strani vise nakite.
Dvije složene Rubikove kocke. Ona je kocka. Ponekad se igra i voli logiku. Višebojane olovke, koji su toliko šareni. Pteranodon se zvan Perou koji svaku noć lepeta iznad svoje glave. Malo je ona nenormalna.
I taj dugačak, ozbiljan, peglan kišobran. Osobe koji nisu ozbiljni hodaju s malim. To vam je bio velik kišobran za ozbiljne osobe.
Takva, nekakva...

szép zene

Régi RAPedés

Az illatsokaság hajra tapadva
Közel van, levegőt sem kapok
Behúnyt szemmel falat vakarok
Tőle egy új szót tanulok:
Szédülés, s a gödörbe zuhanok
Félig tudom, hogy mit akarok
Mint a nagyok
Olyan vagyok
Én
Ott a táncparkett közepén
Az égbolt peremén
És másnap is vérzek
az ablakon kinézek
semmim sincsen
mert te vagy a kincsem
cseng a fülem a zene beledugult
Életem a kezedbe beleburult
Hátast dob a közelség
Menj innen közönségesség
A füstöt a számba zártam
a cigit a bőröndbe vágtam
karmom a bőrödbe vájtam
én csak egy barátra vártam
testedre és a lelkedre vágytam
Csak egy Husky ül az ágyban
Kék szeme sírt is utána egyszer
Láttam belement a vegyszer
Foltozz be kérlek megrepedtem,
Pedig a hangodat régen eltemettem
S az a kurva: annaörök
Mert közben minden összetörött
Szétrepedt és nincs az a ragasztó
Pillanat vagy rügyet fakasztó
De menjen innen, utálom a szagát
mert nem az az illat, a horvát
a véreres szemébe belenézek
nem megy engedj el kérlek
ne támadj meg mert félrenézek
s tudom kit hagytam a penésznek
Egyre több repedés
Meg az erőltetett feledés
vagy lerohant parasztfelkelés
Mikor esek szét? Lázadok mint a kés
Összevesztem és sírtam
Emaileket írtam
S a szívemen egy papír van
Csomagolóba bugyolált
Nem adom csak a kalodát
de utána tálcán átdöfve adom át
magamtól de üldöznöd kell nem is egy napon át
mert ez a végzetem keresem a katonát
lőjj le, fojts meg, vagy a tüdőmet szúrjad át
s akkor ott halok meg a te kezeid között
mert lakhelyéről a tenyeredbe költözött
s így szeretlek repedten egy életen át.

Istennel szemben a McDonaldsban

Még üres reggel
A reggelit csak azért eszem mert így kell,
Szemben a bőrfotel,
Egyedül akarok lenni.
Vajon egyedül rossz-e lenni?
Nyugodt semmi más
Mennyi beszélgetés volt,
Most üres a McDonalds.
Majd délben megtelik, most holt.
A képernyőn az elérhetetlen boldogság,
Honvágy, ha hol a hon.
Nem engedek mélyre már.
És nem adom mélyről.
Ez ilyen. Boldog ésmert nem fáj.
Semmit nem engedek.
Hogy láss.
          7:25 Déli - 11:07 Nk
          7:45 Déli - 12:30 Nk

00 40 722 237 500

Látom őt.
Mint, akkor a McDonaldsban.
Szúr egy könny. Akkor is szúrt.
Azt is leírtam.
Csak akkortájt könyvet írtam.
Néha szeretek egyedül lenni.
Ha elegem van az emberekből.
És semmit nem engedek ki.
Felszín, és nincs ott senkim.
Ez a felnőttég ára.
Eladva az őszinteséget
a társadalmi elvárásoknak.
Csak az a könny ne szúrna,
minden olyan szép volna,
de valami van belül,
hányszor megöltem volna már,
s most szemben a bőrfotelen ül
nem hagy nyugodni csak kivár,
s legyen a Szent István bazilikában
vagy a boráros McDonalds-ban,
az alkalmas csöndben megtalál.

Mennyi email... - Koliko mejlova...

Ez Budapest, ez Budapest, ez Budapest...

olyan jó, amikor az embernek több otthona is van. az egész világon otthon érezheti magát.

To je Budimpešta! Ajmo tamo!
Koliko je super, kad čovjek ima više doma. Mogu se osjetiti kod kuće bilo gdje.

Sárga repce a határon - vázlat

           az öngyújtóvégen egy
szikra, kemény, mint a
szikla, a hasam alatt
érzem, finom körök a
kézen. Visszakaptam a
kabátom. Sárga repce a
határon, az illata is édes
mint a méz, vagy a nyál,
minta-parfüm. Szőkekék
Száva, tűzforró és sűrű
Láva. Utánad ugrom a Du-
nába is vagy követlek a
házba, hazába, tűzben az
olaj, nyaldossa a szívem,
a vajban zuhanyzik
a lány, huszadikra is csak
talány,