Csipeszek/ Stipaljke

Van két pici fadarab            
Mit egy nagy ács kifarag    
Itt egy kis drót pici, erős,   
Csavarba összetekeredős.


Összehúzza azt a két kis   
Fadarabot csakazértis.       
Szét sem lehet őket szedni,  
Csak mindet majd elégetni.


Ilyen acélkötél köztünk     
A hit, amivel kötöztünk.
Erős szélben is emlékezz, 
Mindent megtart ez a csipesz.​​​​​​​​




Dva komada drva mala
Jedan pokraj drugog su stala
Potrebe nema za tim komadima  
Jer svaki sam za sebe svrhe nema


Ali kad im dodaš malu žicu
Savijenu u oprugicu
Spoje se ta dva komada
Jedno su postali sada


Odvojiti ih se ne može
Samo vatrom, ne daj Bože
Svaku buru bi izdržala
Ta naša štipaljka mala


Sok évvel ezelőtti idézet... nehezen de megvan!

úgy vélem, hogy ha a Nap, a bolygók és az egész univerzum anyaga egyenletesen szét volna szórva az égi térségben, és ha minden egyes részecske eredendő gravitációval viseltetnék az összes többi iránt, továbbá, ha az a tér, amelyben ez az anyag eloszlik, véges lenne, akkor az anyag e tér külső részeiből, gravitációja folytán a tér belsejében elhelyezkedő anyag felé törekednék, következésképpen bezuhanna a tér közepébe, s ott egyetlen nagy gömb alakú tömeget alkotna. Ha azonban az anyag végtelen térben oszlanék el egyenletesen, akkor sohasem sűrűsödhetnék egyetlen tömeggé, hanem különböző részei különböző tömegekké sűrűsödnének oly módon, hogy végtelenül sok nagy tömeg állna elő, amelyek egymástól nagy távolságkora szóródnának szét a végtelen térben.

/Newton/


  • Ha végtelen lenne, akkor természetesen széle, alakja (mint pl.:egy gömb vagy egy téglatest) nem lenne, és lerajzolni (valamint elképzelni) sem volna lehetséges. Az ugye-a tudósok szerint- tény, hogy ez a valami terjeszkedik. De szélek+(ezek szerint) határok nélkül hova, HOGYAN, merre terjeszkedjen ha VÉGTELEN?

  • Ha végtelen lenne, VÉGTELEN FAJTA DOLOG LÉTEZNE, VÉGTELEN DARABSZÁMBAN BENNE. Tehát-mivel végtelen mennyiségű, végtelen darabszámú dolog létezne-biztos, hogy lenne benne például egy olyan civilizáció, amely ránk pályázik, és olyan fejlett technológijája van, hogy simán el tud (és el is jön) jönni a Földre egy századmásodperc alatt és meg is hódítja azt. És akkor már rég meg lennénk hódítva, valamint ők már rég itt lennének.


  • Ha végtelen lenne, „VÉGTELEN IDŐVEL EZELŐTT” TÖRTÉNT VOLNA MEG A KELETKEZÉSE, (A Nagy Bumm) pedig ezt „csak” 13,7 milliárd évvel ezelőttre KÖVETKEZTETIK. Így NEM LEHET VÉGTELEN, mert „VÉGES IDŐVEL EZELŐTT KELETKEZETT”, tehát bármilyen gyorsan is megy NEM LEHET VÉGTELEN.

/egy tanítványom/

Prijevod

U kutiji se skriva sitno, jadno srce dijamanta   H
Unutra se boji, sjedi, kuca uplasena                       O
Grize se, slova su otisli                                               S
Z i S stoje na glavi                                                       S
Ni kvacice nemaju                                                       A
Samo dragulj                                                              M
Dao bi ti                                                                    J
Hoces?                                                                   Ö
Ti si                                                                   Z
Ko me vidis                                                            Z
I u strahu grlis                                                          Z
Poznajem te ko dlana                                                 ?
Dosao si iz dalekog kraja                                           I
Hvala ti, samo jedno sto trazim                                G
Ostavi me na sredini svog srca uvijek                    E
Jer ti zivis vec tri godine u mome zivotu            N
Tvoje srce u okviru zlata tu kuca u mojoj ruci! 

Mindenszentek lakodalma

Egy videó került elő, poros felvétel,
anyáink, apáink előtt a sok étel
esküvőre készülnek ők,
táncra, kacagásra beöltözők.
A képernyőn arcok, nevek,
Létem előtti életek,
Élők voltak,
a most holtak,
s én voltam ott
a halott.
Fogaik kihulltak,
hangjuk is csorba
Sokan  már alászálltak a porba
és gondolatokban és szavakban élnek ők
E virtuális e-létezők.
Nem a halálé az utolsó szó,
Hanem ott van a sok fotó.
Az örök mosolygás és öröm
S nem csak egy évszám a kövön:
Meghalt 2015-ben,
Nyugodjon békében, amen!
Hanem táncolnak ők és szépek
Fára is másztak és éltek,
Hóban csúszkáltak, zenéltek,
Szerettek és reméltek,
és féltek.
A most holtak,
akik voltak,
én élek és ők vannak,
bennem laknak.
S most mi jövünk,
Miénk a jövőnk.
Lakodalomra készülünk.
S ruháikban ha én színre lépek,
ők is táncolnak bennem
és nevetnek és szépek.


https://youtu.be/vBjOFsa4aew

Ölelés

Mellkasodra tapasztom arcom, fejem,
Lapockáidon pihen kezem,
És behúnyom a szemem:
"Szeretem!"
Mert Te vagy velem,
Mikor az élet nehezen,
Súlyosan lépdel mellettem,
És szorítja gyomrom a mindennapi kenyerem,
a félelem.
A halálos ágyon végződik Mindenem.
A végén csak Te maradsz nekem,
S neked simogató kezem.
Most itt vagy velem.
Ez a végzetem.
Szeretem, majd elengedem.
S már többé nem fogod a kezem.
Vagy szíved áll meg hirtelen,
vagy átesel műtéteken?
De most még itt vagy velem,
S úgy segítesz át az életen,
Hogy ölelő testedben
Mindenről elfeledkezem.
Csak azt tudom, hogy milyen
JÓ, HOGY VAGY, voltál, leszel,
nekem.

György László - Fura szerzet az ember


Értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár


ember
ember felett
ember
dolgok felett

igaz szívvel
ítéletet
nem tehet

emberségünk
naponta
megalázzuk
a történelmet
csak magyarázzuk

a látókra
igazat-akarókra
költőkre
s egyéb írástudókra
ezredévek óta már
Cassandra sorsa jár
hiába feszítette
keresztre
magát
a múlt
jelenünk ebből
mit sem tanult

értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár

fura szerzet az ember
csodákra termett
de parancsra
sárba fekszik
megöregszik
és nem mer hinni
a csodákban
fél a sötét szobában
Istenhez menekszik

hogy űzné el a sötétet
és nem is sejti
hogy Istenről
már rég lekésett

fura szerzet az ember
rombol és teremt
égig ér a vágyban
de saját magában
a legszebb csodában
hinni nem mer
szánnivaló
s védtelen
miként a meztelen
csiga

hagyja hogy álmait
hétköznapokká tapossák
szivárványszemét
szürkére mossák
s lenyessék szárnyait

fura szerzet az ember
teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb...

(György László)

Ideiglenes kulcsok

Kulcs ide, zár oda,
Szent péteri iroda,
Nyomtatni nem lehet, és szarni se,
de még menekülni se nélküle.
Kis hatalom.


Mit ér a ház kulcs nélkül,
és mit ér a kulcs ház nélkül.
Mit ér a nyitott tanterem, ha nincs benne a késő diák.
Mit ér a zárt ajtó mögött a wc,
Mit ér a nyílt száj, ha nem hallgatja senki,
Mit ér a szép idő, ha lábad gipszbe  zárt.
Mit ér a kedves szív, ha kést kap magába.
Mit ér az agyba zárt gondolat,
És mit a kulcs, amihez nincsen kulcslyuk.


Ez is visszakerül egyszer,
oda, ahonnan kaptad őt,
és már nincs neked hatalmad ott,
válsz földönfutóvá, nincs otthonod.
Nincs hatalmad. 

Nők, idefigyeljetek!

Sokatokkal találkozom az utcán, sokan sokfélék vagyunk. Van barna hajú, szőke hajú, kék szemű, barna szemű, festett vagy természetes, göndör vagy szögegyenes, raszta, telt, lapos, piszkafa, gömbölyded, nagylábú, kislábú, hosszú lábú, tömzsi, szúrós, puha, vagyis mindenféle nő.

De nemcsak az alak különbözik, hanem az ízlés is. Bőrkabát, vászonkabát,  póló vagy ing, szoknya vagy nadrág, hosszú vagy rövid, sötét vagy világos, bő vagy szűk, tarkabaraka, egyszínű, mintás, kockás, pöttyös, csíkos, csipkés, átlátszó, és ebből is hajjaj mennyi van még.

És mindez így is van rendjén. Mindenki igazítsa a stílusát az alakjához, és úgy, hogy ő jól érezze magát.

De egy dolog mégis kikívánkozik belőlem, ahogy nézlek titeket az utcán. Egy nő komolytalan, amikor koptatott vagy szakadt farmerban jár. Gyerekes. Kamaszos. Komolytalan. Láttál már orvost, bankárt, ügyintézőt, politikust szakadt nadrágban. Ők nem játsszák azt, hogy szegények. Te pedig még ki is adsz 10-20 ezret, hogy legyen egy vásott nadrágod. Magas pozícióban dolgozó emberek nem vesznek fel lyukacsos farmert. Ingben, nyakkendőben, zakóban, kosztümben, vasalt vagy vászonnadrágban járnak. Nem a lyukkal a farmeron akarnak feltűnni, mert fel tudnak tűnni mással. Valamit már letettek az asztalra.

Egy nő legyen komoly. Legyen ízléses. Legyen titokzatos. Ha feltűnő akarsz lenni, tűnj fel, de ne ilyen gyerekesen, mint ahogy a kamasz csinálja: "Most aztán pukkadjatok meg, polgárok! Akkor is kékre festetem a hajam!" Felnőttszemmel ez... ciki.

Tegyél egy jó sminket! Elárulom, hogy minél láthatatlanabb, annál vonzóbb. Azért, mert mindenki érzi, hogy ez nem a megszokott arc, de mégsem tudja megmondani, hogy miért. Míg a vastag fekete tus még a férfiaknak is szembetűnik. Egy férfit úgy kell elcsábítani, hogy észre se vegye.

Lakkozd ki kékkel a körmöd, ha kék a ruhád. De legyen igényes. Ne a 200 Ft-os kínai, csillámlós körömlakkal.

Legyél igényes rocker. Nekem mindig is tetszett a fekete szín, szerintem nagyon jól lehet variálni. Arról nem is beszélve, hogy slankít. Ha már acélbetkós, akkor pucold ki.

Nem kell miniszoknya, ha rövid és vastag a combod. Fogadd el, hogy te nem vehetsz fel akármit, még akkor se ha az a divat. Elárulom, hogy a magas, vékonyak sem vehetnek fel akármit. Mégis mindenki őket irigyli, nem tudom, miért. Nekem is ugyanolyan nehéz ruhát találni, és vannak darabok, amiket nagyon szeretnék hordani, de egyszerűen nem állnak jól, és kész.

Vegyél magas sarkút, de előtte tanulj meg benne járni. Javaslom, hogy kezd először kicsi sarokkal, és aztán haladj az egyre magasabb felé. A fokozatosság elve, ugye?

Csinálj egy extra frizurát. Nem kell hozzá még a fodrász sem. A Pinterest tele van jobbnál jobb ötletekkel. Öt perccel többet szánsz rá és már nem a megszokott copf. Már fel is tűntél.

És még egyszer a lényeg: NE HORDJ SZAKADT FARMERT! Komolytalan, ízléstelen, gyerekes.


Könyvekről és barátokról

Sosem szerettem egy könyvet elkezdeni olvasni. Nem az olvasásal volt a baj, hanem az elkezdéssel. Mert az fáradságos. Egy új szituációt kell elképzelni, és hirtelen tömérdek információt megjegyezni, és összerakni. Mindegyik fontos. Időbeli és térbeli elhelyezés. Vagy éppen tájleírás. Egyiket sem komáltam. Sokszor megtörtént, hogy az első oldalt úgy olvastam, hogy csak a szemem futott a sorokon, de semmit nem jegyeztem meg. A másik rizikó pedig, hogy nem tudod, hogy milyen lesz. Előre nem tudhatod, hogy érdemes lesz-e elolvasni. Csak azt tudod, hogy most ez a könyv ott van a kezedben. Vagy elkezded olvasni, vagy nem, de  ha vacillálsz, akkor nem fogod megtudni, hogy megérte-e végigolvasni.

Könyvet elkezdeni fáradságos. Ezért nem szerettem az elbeszéléseket. Mire beleéltem volna magam a szituációba már vége is lett, és én nagyon csalódott voltam. Hiányérzetem volt. Minden szereplővel össze kellett ismerkednem, megbarátkoznom. Felfedezni, hogy ő milyen ember. Az íróval is. De mire sikerült, már hopsz, el is tűntek mind.

A hosszú könyveket szerettem. A hosszú barátságokat. Dosztojevszkijt a bűnnel és bűnhődéssel, Jostein Gaardert és Sofie-t, az Apák könyvét, Szabó Magdát úgy, ahogy van, a Fiatal Willli-t és a Viskót, Ulickaja hűvös, racionális érzelmeit és világlátását. Ottlikot, akinek nem jók a szavak, Merle mesterségét. Ők mind a barátaim. Mert nyomot hagytak.

Egy barát, azért barát, mert nyomot hagy.

Egy könyv be is fejeződik, mert semmilyen történet nem tart örökké. Kíváncsi vagy, hogy mi a történet csattanója, de amint a végére értél, már sajnálod is, mert vége. Hol így, hol úgy fejeződik be. Nincs olyan barátság, amely örök életű lenne, mert az élet sodrása nem kedvez ezeknek a nem vérszerinti kapcsolatoknak. A vér kötelez, de a szimpátia nem. Ezért törékenyek. A szimpátia is időleges érzelem, ami változik, és az együtt töltött idő csökkenésével az emlékek száma is fogyni kezd. De visszagondolsz, és nem felejtesz. Mert akkor ti ott voltatok mindketten... jókor, jó helyen, és ez mindkettőtökhöz hozzáadott. Lehet, hogy már nem is emlékszem pontosan a történetre. De akkor, ott, ő hatott. Ez a lényeg. Ezért emlékszel rá. Ezért fogod azt mondani, hogy a kedvenc könyvem. Ezért fogod azt mondani, hogy a legjobb barátom. Holott már rég nem az. El is felejtettél sok mindent. Alig találkoztok. Ott porosodik a polcon. Évekkel ezelőtt olvastad. És mégis...

Két év után találkoztok, és minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Újra leveszed a polcról, kinyitod, és ugyanott vagy a történet kellős közepén, és olyan jó, mint amikor a tengerben úszkálsz, és ölelget a víz. Az aláhúzott részek, és behajtott oldalcsücskök még mindig hatnak. Eszedbe jut a fonetikán vagy a mechanikán vagy matekórán való közös szenvedés.

Nem tudom miért van ez, de így van. Ilyen vagyok. Minden könyvet megveszek. Akkor se sajnálom, ha nem tetszett. Akkor is az enyém. Mint ahogy sok ember van, aki nem szimpatikus valamiért, vagy közömbös számomra, sokszor nem is tudom miért. Csak nincs meg az a nyom. Egyszerűen nem jókor volt jó helyen. De minden találkozás jelentős. Érték.




Igen...

Finom kis bőrdobozban egy kicsi gyémántszív lapul    H
Ott kucorog belül, vacog, félszegen zakatol,                       O
És tépelődik, még a betűk is elszállnak,                                    Z
A Z-k meg az S-ek  tótágast állnak,                                             Z
De még az ékezet sincsen,                                                             A
Csak ez az egy kincsem,                                                               M
A bőrdoboz közepén,                                                                  J
És neked adnám én,                                                              Ö
ha elfogadod? -                                                                  S
Te vagy az,                                                                              S
Ki a szemembe lát,                                                                      Z
ki remegésemben ölel át,                                                             ?
Ismerlek, mint a tenyerem,                                                             -
Te messzi földről jött idegen.                                                         I
Köszönöm, s egy a kérésem csak                                                  G
Szíved közepén hadd maradhassak                                             E
Ki már három éve élsz az életemben,                                     N
Aranykeretbe vert gyémántszíved itt dobog most kezemben!



Ölelés


Már már tompul a sok tétova lengés,
A szanaszét húzó szívbillentyű pengés,
S nyugodalom honol a széljárta tengeren,
(A fenéken az azért sosem pihen)
S már nem ráz a láz, nem éget,
Sorvasztó tétlenség emésztgeti
a napi tevékenységet.
Elfordult az arcod, és nem is fáj,
Szavakból vészes dagály,
Mos és visz és nem kímél,
Már nincs is több ímél.
Se virág, se idő, se szó...
Olyan magával ragadozó.

S megölelsz.

Csak ennyi,
Nincs semmi, csak te vagy,
karjaidban én,
Szíveden ott pulzál az agy,
a semmi kellős közepén.
Hullám borzolkodik a tengerek tengerén...

Csak téged szeretlek én.

Nikolának

Hazaúton

Itt a felhő olyan fehér, mint a szanaszét szórt mész.
A Nap csuprából csorog a csuromsárga méz.
Ott az eső vágja szélvédőhöz Önmagát.
Fényes szürke félhomályba borul be a bal világ.
Egy hatalmas színes kapu, olyan mint egy égi dísz
Itt tágasul fejünk felett, de lent minden csupa víz.
Csak ez a kis védett doboz száraz, melyben utazom,
Betűmre már homály vetül, nem látom a papírom.

A mai napi bölcsesség - Reflexió a tanárok szombati tüntetésére

"Szóval. Pedagógusként nagyon ki vagyunk hegyezve a pontosságra. Egész nap mást sem csinálunk, mint a lényeget kottázzuk és finomhangoljuk, patikamérlegen porciózzuk, válogatjuk az értékeset és az értéktelent, a lényegeset és a lényegtelent. 

S arra kellett jutnia sokunknak, hogy amint valamilyen kezdeményezés rendszerré alakul, rögtön el is butul. 

Mint ahogyan elbutulnak a gyerekeink, ha egy Pink Floyd-féle vízióban nőnek fel (The Wall), s mint ahogyan elbutulunk mi is, ha gondolattalan masszaként hagyjuk, hogy megtörténjenek velünk a dolgok. "

/Forrás: Vukovári Panna: Szóval, tüntetünk http://barankovics.hu/cikk/jovoido-ifjusagkutatasi-muhely/szoval-tuntetunk  /


Graduated

Ez annyira jó érzés, hogy:

  • alhatok szombaton, és nem kell felhúznom a vekkert (bár így is 8 előtt 2 perccel felébredtem, de nem érdekes)
  • széttéphetem és kidobhatom az összes jegyzetemet
  • rendet rakhatok a szobámban, és kimoshatom azt a rettentő sok ruhát, ami felgyűlt
  • olyan teendőket tudok elintézni, amiket hónapok, évek óta halogatok
  • nem kell a tanár-diák kettős szerepét váltogatnom nap, mint nap, mert most már tanár vagyok
  • fizetnek a munkámért
  • találkozhatok a barátaimmal, és elmehetünk inni meg társasozni
  • tervezhetek
  • lehetek bolond és nevethetek :D

Miért fekve alszunk?

Azon is gondolkodtam már sokat, ezen az energia dolgon... Mert ez egy nehéz fogalom, és inkább senki ne kezdjen bele abba, hogy ezt megértse. Ugyanis a nehézségi erőtérben elvileg, ha valamit vízszintesen mozgatunk, akkor nem végzünk munkát. A nehézségi erőtér ugyanis potenciálos erőtér, azaz a munkavégzés, csak az erőtérben megtett elmozdulás függőleges komponenségtől függ.

rot F =0 => F= - grad V ahol V=V(h) és W=int _AB F(r) dr =V_B - V_A= (jelen esetben) = mg(h2-h1)

Gyengébbeknek:

W=mgh

A valóságban persze semmi sem úgy van, mint a fizikában, mert például, ha egy könyvet odébbtolok az asztalon azzal nem végeztem munkát, legalábbis a fenti modell szerint, csakhogy a fenti modellben elhanyagoltuk a súrlódást. Márpedig van súrlódás, emiatt van a könyvnek hangja is - "toláshang" - amikor eltoljuk, és a disszipatív energia miatt, a könyv is és az asztal is kis mértékben felmelegszik, az energia hő formájában szétszóródott a semmibe, és már soha nem is tér vissza a második főtétel szerint.

Ezt idáig még értettem. A modell nem nagyon fedi a valóságot, rendben. De miért fáradunk el, amikor megyünk? Ezt aztán Öveges professzor válaszolta meg számomra: amikor az ember sétál, nem teljesen vízszintesen halad a súlypontja, hanem apró függőleges kitérések is vannak. Szóval mindannyiszor, ahányszor megemeled a tested, a nehézségi erő ellenében munkát kell végezned. Ezért fáradsz el még akkor is, ha az Alföldön gyalogolsz. Hát még, ha a Tátrában. A Tátrában ezek szerint, ha a Poprádi tótól elindulunk 1494 m-es tengerszint feletti magasságból, és felmászunk a Rysy csúcsára 2503 m magasra, akkor legkevesebb

W=m*g* dh=55 kg*10m/s2*1009 m = 554950 J=555 kJ

munkát kell végeznünk. Legalábbis nekem az 55 kg-mal.

Bár nekem a kJ nem mond semmit de ezt most hagyjuk. Aki már felmászott oda, azt tudja, hogy ez mennyi.

Na jó most már azt is értem, hogy járás közben, miért fáradok el. De miért fáradok el állás közben, amikor meg sem mozdulok? Akkor nem mozgok. A nehézségi erőtér ellenében sem.

Na és itt jön a csodálatos magyarázat, amit most találtam ki, amikor az államvizsgára kellene készülni, de ez sokkal fontosabb. Hány liter vért is kell a szívnek percenként átpumpálnia? A Wikipédia szerint 5 litert. Durva közelítéssel a vér víz-sűrűséggel számolva ( tudjuk, hogy sűrűbb, tehát 5 l vér nehezebb, mint 5 kg, de egyszerűsítve a modellt) legyen 5 l vér 5 kg.
Ha a szíved, ez a teremtés csodája, egy perc alatt 5 kg vért pumpál át, mivel zárt a rendszer, ez azt jelenti, hogy percenként ennyi vérnek kell a talpadtól eljutnia a fejedig és vissza. Durva közelítéssel az 5 kg vér 2 m utat tesz meg a nehézségi erőtérben. És a vérfalakon történő súrlódástól is, meg mindenféle áramlási tényezőktől is eltekintettem.

5 kg percenként 2 m magasra. Azaz a szív percenként

W=m*g*h=5 kg*10 m/s2*2 m = 100 J munkát végez.

A J-t még mindig nem tudom mihez kötni, de a 100 a 0-hoz képest azért elég sok. Percenként 100 J munka ha csak állsz, és semmi mást nem csinálsz. Most már értem, miért olyan fáradságos az élet... Ha nem csinálok semmit, akkor is dolgozom. Ez az alapjárat...

Érted már, hogy miért ülsz le, ha fáradt vagy? Hogy ne kettő, hanem csak 1 m magasra kelljen pumpálni, az már csak a munka fele. És érted már, hogy miért alszol fekve, azaz vízszintesen? Így lesz a munkavégzésed közel 0. Éjszaka.

Diagnosztikus felmérést célzó kérdések - avagy a gyermeki tudomány válaszai

Eddig minden esetben gondot okozott az első óra az osztállyal. Gondoljon bele a laikus... mit csinálsz  egy vagy 16 vagy 30  gyerekkel, amikor először belépsz az ajtón. Nem ismered őket, ők se téged. Meg kell ismerkedni, de hogyan? Egy emberrel nagyon egyszerű:

Kezet fogsz, bemutatkozol.
Kérdéseket teszel fel, alapkérdéseket. Ő röviden válaszol, majd ugyanazokat a kérdéseket felteszi neked. Te is röviden válaszolsz. Kész a bemutatkozás.
Megkeresitek a közös ismerősöket, és megállapítjátok, hogy milyen kicsi a világ.  :D

De egy egész osztállyal...?

No, meg hát a tantárggyal való ismerkedés, ugye ez is az első óra dilemmája.

Na, erre találtam én ki a következőt:

A gyermeki tudomány lényege, hogy a gyermekeknek mindenre van válaszuk. Már a páréves gyerek is megkérdezi, hogy miért kék az ég? A Miért-korszak, ugye?
A maguk szintjén meg is magyarázzák. Így hát a következő kérdések relevánsak lehetnek annak feltérképezésében, hogy a hetedikes tanuló hogyan magyarázza a körülötte nap, mint nap zajló eseményeket.
Ez nem teszt, nem dolgozat, hanem diagnosztikus, előzetes tudást felmérő felmérő. Így nem is osztályozzuk. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz kérdések is ezek.
Érdekes lehet, hogy hogyan válaszol egy hetedikes? Hogyan válaszol a végzős? Hogyan válaszol a felnőtt, esetleg gondolkodik-e ilyesmin. Hogyan válaszol egy fizikatanár? Esetleg egy fizikus? Közben figyeljük meg, hogyan épül a fizikai tudás!

Ezek a hétköznapi, egyszerű kérdések... Még talán én is zavarba jövök a saját kérdéseimtől.

Kérdések:


  • Mi a különbség az eső és a hó között?
  • Milyen alakú a Föld? És a Nap? Sorolj fel bolygókat a Földön kívül! Hogyan mozognak ezek az égitestek?
  • Mi történik, ha összeöntünk egy fazék 60°C-os vizet és egy pohár jeget, amit éppen most vettünk ki a fagyasztóból, ami -10°C-ra hűt.
  • Miért akarunk eldőlni, amikor a villamos gyorsít?
  • Miért ad ki néha sercegő hangot a pulcsi, amikor levesszük?
  • Melyik a nehezebb: egy kiló vas, vagy egy kiló toll?
  • Sorolj fel minél több híres fizikust!
  • Mi a fény?
  • Mi a hang?
  • Hogyan keletkezik a szivárvány, és milyen színei vannak? Milyen alakú? Hány szivárvány van?
  • Miért kék az ég, ha már itt tartunk? Miért lesz vörös naplementekor?
  • Van-e az időnek kezdete?
  • Na és van-e a világnak kezdete? Ha igen, hogyan keletkezett?
  • Most Te tegyél fel egy kérdést! Próbálj rá magyarázatot is adni, de nem baj, ha nem tudsz!


A nagy Tűzőgép és Kapocskihúzó

Papírok jönnek,
Papírok mennek,
Némelyek együtt,
Egymáshoz közel esnek,
Szét ne hulljanak,
Egy a téma, 
A másik a folytatás,
Tűzőgép...
Ez az összetartozás.

Aztán múlnak napok, 
hetek, évek, vizsgák,
Az a papír más kontextbe 
helyeződött már át.
Az egyikre van szükség,
A másikra nincsen.
Kapocskihúzó...
Ami volt, már nincsen.

Vannak lazább kapcsok
Színes vagy fém gémek,
Attól nem lyukad ki a papír
Ne féljed.
Szét is esik könnyen,
Érdekbarátságok,
Gémkapcsok...
Bármikor odébbállok.

Nem fáj, mert nincs seb.
De a tűzőgéptől lyukas marad
Miután szétszeded.
S ez a papír nem felejt.
Mert nem múlhat barátság
nyomtalanul, csak úgy el,
Akárkikkel tűzdel 
össze, s cincálja papíromat 
rongyosra szét
A nagy Tűzőgép.


-Boginak-

Csak ne a kék ég

Akármi lehet felettem,
Csak az ne a kék ég legyen!

?

Legyenek azok fehér pamacsok,
Gyerekkoromból vattacukrok,
Repülők csíkjai,
Kitérő egyenesek.
Fa lombja zizegő levelekkel,
Alatta fekszem, Világváltó, tervekkel.
De lehet csillogó csendes hó is,
A mindennapos, könnyed örömök.
Legyen hétköznapi, szürke felhő,
Vagy átláthatatlan, ködös reggelek,
Melyben nem látszik a Hova?
Csak ne a kék ég, ez a tükrös pocsolya!

?

Legyen elnyúlt felhő, mint egy megváratott feladat.
Legyen könycseppet fedező,
Csendesen eső eső.
Vagy zivatar, még abban sem veszhetsz el,
Ha villámokkal veszekszel.
Vagy jeget hullató vastag, sötét felhő,
Mely zúzza ablakod, elbújnál,
de téged is összetör ő.
Csak ne a kék ég, ez a Leleplező!

?

De legyen szerelmes hullócsillagzene!
A fénylő Nap is, az Élet csodája,
Legyen a Hold, az Apa, az erős kezű,
Mely a sötétben sem hagy el.
S a csillagok,
Apró magzatok.
Égbeli, éjbeli csengettyűk.
Legyen háztető, sátor, ernyő vagy kalap.
Csak a kék égnek ki ne adjam magamat!

?

Vedlő
Védő
Felhő,
Félő.
Ne hagyj itt!
Nélküled önmarcangol a Tudat.

Mert  ki a kék égre tekint,
Vállalja a félelmet a kínt,
Hogy meglesse a Mindent vagy a Semmit,
Hogy mi van a záporon, villámon, felhőn,
Padláson, sátortetőn, esernyőn
Túl.
A Nap, Hold, csillagok mögött.
A félelem, ami átszivárog a levelek között.
Mert oly kék, oly elviselhetetlen a Lét,
Mint az ég.
Itt van a szívembe szúrva rég.
A tiedbe, s ki e létre teremtetett.
Mert, aki erre az útra befizetett
Mind hordozza a feje felett
A kék színű kérdőjelet.

?


Új utak a matematikaoktatáshoz avagy a felebaráti szeretet avagy a Ferrero Rocher

Karácsonyra kaptam egy egész dobozzal. Hát nem kell mondanom, hogy már csak alig-alig van benne néhány, mert nagyon nehéz neki ellenállnom. De azért mindig megkínálom az éppen idetévedőt is. Meg néha gondolkodni is szoktam.

Tegyük fel, hogy öt darab Ferrero Rocher van a dobozban. (Annál sokkal több volt, de tekintsük a jelenlegi állást. A többi hollétéről nincsenek pontos információink.) Öt darab Ferrero Rocher-d van, meg egy testvéred. Nem is feltétlenül Lauráról van szó, hanem egy  felebarátodról. Lehet, hogy afrikai, mongol, vagy amerikai, gazdag vagy szegény, nem tudjuk. Azt se, hogy életében evett-e már Ferrero Rocher-t, vagy, hogy ehet-e egyáltalán csokit.

Kibontod a dobozt. Egyedül vagy. Nincs itt, de tudod, hogy nemsokára megérkezik. És gondolkodsz:

1. Megeszem mind az ötöt. Úgysem tudja, hogy van nálam. Eltűntetem, amiről nem tud, az nem fáj. Lehet, hogy nem szereti a csokit. Lehet, hogy nem is örülne neki. Amúgy is kicsit pocakos, minek még nehezíteni a diétáját. Sőt még jót is teszek vele ezáltal, mert nem teszem próbára az akaraterejét. Na jó, nem eszem meg mind az ötöt, megeszek kettőt, a többit pedig eldugom, jó lesz az még szűkösebb időkben.

2. Egyet hagyok azért neki is. Illendőségből. Mégse járja, hogy befaljak öt bonbon-t szó nélkül. Biztos ő is szereti, meg ritkán jut ilyen édességhez. Nem kell tudnia, hogy mennyi volt eredetileg, annak is örülni fog, hogy gondoltam rá, és kapott valamit.

3. Elosztozunk rajta szépen, tudom, hogy nagyon szereti a Ferrero-t. Öt darab van, hát az sajnos páratlan, akkor nekem jut három, mert mégis én kaptam, neki kettőt adok. Mégse akarok háládatlan lenni azzal szemben aki nekem adta. Milyen dolog lenne, hogy az ő ajándékát én csak úgy továbbpasszolom. Meg különben is, én is nagyon szeretem a Ferrero Rocher-t.

4. Fifty-fifty. Tesók vagyunk, mindent felezni kell. Odaadok neki kettőt bontatlanul, a harmadiknak leharapom a felét. A mogyorót azt nem, az azért mégis kicsit gusztustalan lenne. A mogyorót megeszem szépen.

5. Csak nem fogok egy félig megrágott csokit odatenni az asztalára, legyen övé a három, és nekem jusson a kettő. Hiszen annyira imádja. Én is, de lemondok róla. Különben is nekem van még másféle csokim is. Igaz, az nem annyira finom, de azt is meg kell enni valakinek.

6. Odaadom neki a Ferrero Rocher-imat. Hát egyet azért mégis megkóstolok, olyan régen ettem már.

7. Inkább ki se bontom, mert csak elcsábulok, a végén még megenném az összeset. Legyen inkább az összes aranygolyó az övé. Sőt, nem most van a névnapja? Ú bakker, ajándéknak pont jó lesz! Hol egy szalag? Még szerencse, hogy nem én fogok tőle hízni.


Most akkor hogy is van ez?

Ja és hogy hol van ebben a matematika? Hát, nem tudom, de jól hangzik. A matematika mindenben ott van. Hányféleképpen lehet az 5-öt felírni két egész szám összegeként vagy két egyenlő szám összegeként?

engedjétek hozzám

Ám a templom előtt a téren  Egy kis szökőkút működik, kérem!  Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós,  Galambkergetős, rózsaszagolgatós.  Gyerek...