Mellkasodra tapasztom arcom, fejem,
Lapockáidon pihen kezem,
És behúnyom a szemem:
"Szeretem!"
Mert Te vagy velem,
Mikor az élet nehezen,
Súlyosan lépdel mellettem,
És szorítja gyomrom a mindennapi kenyerem,
a félelem.
A halálos ágyon végződik Mindenem.
A végén csak Te maradsz nekem,
S neked simogató kezem.
Most itt vagy velem.
Ez a végzetem.
Szeretem, majd elengedem.
S már többé nem fogod a kezem.
Vagy szíved áll meg hirtelen,
vagy átesel műtéteken?
De most még itt vagy velem,
S úgy segítesz át az életen,
Hogy ölelő testedben
Mindenről elfeledkezem.
Csak azt tudom, hogy milyen
JÓ, HOGY VAGY, voltál, leszel,
nekem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
Ki látta őt? Senki. Minden túl mélyen volt. Egy sötét lyukban, ahova senki nem akart lenézni. Túl mélyen volt, és fáradságos kiásni. Ő tudt...
