A halál ilyen lehet.
Az éberen leselkedő tudat
Lehetőségei határához ér.
Bekukkantani a titkos szoba,
Az álom, a lehetetlenek ajtaján,
A kulcslyukon, de semmit se lát.
A gondolatokat elmossa a közepes koffein.
Távolodik a szellem, s valahol
Még a Dallas dallama szól.
Most meghalok, gondolod,
S beletörődsz, béke van.
Nem izgat a holnapi gond,
Hiszen én most meghalok,
S holnap már úgysem leszek.
Elillan az aggodalom,
Mit számít az már,
Hogy a zokni is kimosatlan.
Az agyad még él, de a test mozdulatlanul,
Összeesve hever, s a szellem is már szabad.
Semmi sincs. Csak a béke.
Már öröm se szomorúság,
sem panasz, éles kritika.
Béke van, halálillatú béke.
S a tudat feladja, s elalszom.
Kávé után hánykolódva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
engedjétek hozzám
Ám a templom előtt a téren Egy kis szökőkút működik, kérem! Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós, Galambkergetős, rózsaszagolgatós. Gyerek...
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
Ki látta őt? Senki. Minden túl mélyen volt. Egy sötét lyukban, ahova senki nem akart lenézni. Túl mélyen volt, és fáradságos kiásni. Ő tudt...