Végülis összeállt a napi Ritu-rituálé


Egy nap az alábbi időintervallumokból és teendőkből áll!

alvás, munkahely, sport, étkezés (vacsora), saját magam, Nikola, lakás


1. Az iskolában legkésőbb 16 óráig tartózkodom. Igyekszem minden teendőt, készülést, email olvasást, megbeszélnivalókat erre az időre szorítani. A kreatív munkát reggel végzem, a monotonabbakat pedig délután 15 után, mert addigra már nagyon fáradt vagyok. A dolgozatokat igyekszem még aznap kijavítani.

2. Igyekszem mindig 11-13 között ebédelni. Ha reggeliztem, lehet később, ha nem reggeliztem, akkor mindenképp hamarabb. Ha nem sikerül tartani ezt az időtartamot, akkor okvetlenül reggelizem, vagy bekapok valamit szünetben. (Szünetben bekapható kajáknak utánajárni, cikk később.)

3. Legkésőbb 16 órakor elindulok a munkahelyről, hogy 17-re hazaérjek. Kivétel, ha megbeszélés van, vagy program, ez maximum egyszer lehet két hét alatt átlagosan.

4. Megérkezéskor átöltözöm, 10 percet pihenek, átgondolom a napomat.

5. 18-ig sportolok valamit. Ez a legjobb idő a test használatára, amikor az agy már kifáradt. Amíg jó idő van, kimegyek futni. Ha rossz idő lesz, akkor beiratkozom a szemközti edzőterembe. Néha pingpongozok Nikolával. Ha már lesz délután jógaóra, akkor arra fogok járni. Egyszer-egyszer uszodába is elmegyek. Legrosszabb esetben sétálok egy órát, mert azt bármikor lehet. Táncolok shuffle-t vagy csak úgy. Öttől hatig!

6. Hattól előkészítem a vacsorát, és hétig vacsoraidő van. Nem beszélgetek vacsora közben. Idegesítő. Elmosogatok.

7. Hét és nyolc között még kaphatok egy órát a másnapi készülésre, ha nem sikerült mindent befejeznem.

8. Ha az iskolával nincs dolgom, akkor fél órát magamra szánok, fél órát pedig a lakásra.

9. A lakásban minden nap rendet teszek, igyekszem úgy nem lefeküdni, hogy maradt valami elől, vagy piszkos. Legalább öt percet szánok valamelyik rutinfeladat (mosás, felmosás, porszívózás, vasalás...) elvégzésére, minden nap.

10. Fél órát magamra szánok, gondolkozom, olvasok, híreket nézek, írok. Ha kell még elvégzem a napi analizációmat, nem a lefekvéskor akarom megoldani a nap összes problémáját.

11. Nyolc óra körül megyek tisztálkodni. Ezzel együtt elrakom az aznapi és kikészítem a holnapi ruhámat, annak minden kiegészítőjével. Nem akarom Nikolát zavarni reggel, és általában zombi üzemmódban amúgy sem vagyok valami kreatív. A táskámat összepakolom, a felesleges dolgokat elpakolom.

12. Nyugodtan ülök le filmet nézni, játszani. Két részt nézünk egy sorozatból, vagy egy filmet. Ehelyett beszélgethetünk, társasozhatunk. Ez az idő már nem alkalmas a test, legfeljebb az agy használatára. Másfél órát szánok erre.

13. 10-kor lefekszem. Ha másnap reggel első órám van, akkor szigorúan 10-kor.

14. És persze tisztában vagyok vele, hogy percre pontosan ez a napirend nem tartható, ezért flexibilisen kezelem. A délutáni projektek közül a héten minden nap az egyik hangsúlyosabb legyen, arra kicsivel több időt szánok, mint a kijelölt fél-egy óra.

The newest decisions to help to catch that routine

1. Half an hour for myself every day
2. Half an hour for the flat every day
3. Watch less TV and series
4. 15 minutes at least to talk with my husband every day
5. To go to bed 22.00 at last.

Álmaim és a kapcsolatok, és hol ér össze a Sapiens a Kis herceggel?

Álmomban medve voltam. Vagy anyaság, vagy nem, nem tudom, de viccesnek találtam. Álmomban lehullottak a virágok az orchideámról, és szomorú voltam. Álmomban pocsék órát tartottam, senki nem figyelt rám, és csalódott voltam. Szétszedtek, és én tehetetlen voltam.

Majd felébredek, és semmi sem történt. Nincsenek mancsaim, a virágok nyílnak, és holnap egy ugyanolyan hétköznap lesz, mint a többi. Kortyolgatom a hűlő kávémat, és arra gondolok, hogy vajon a jó úton vagyok-e. Izgulok, hogy mit hoz a holnap, s  a holnapután. Egyedül vagyok, de ez most jó így, néhány átharsogott nap után. Kapcsolatok...

Én végülis arra jutottam, hogy nincs olyan, hogy egy kapcsolat megszakad. Nincs. Nem lehet. 
ÉS talán csak most értettem meg, amit a Róka mond: Egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél. Igen, a szelidítés olyan, mint a kapitalizmus, csak előre van, nincs vissza. 

Azok a barátságok a gimnáziumból, nem múlnak el. Nem beszéltek, de akkor sem múlnak el. Bármit tehet a másik, elválhat, megcsalhat, lefeküdhet, s fedje a nevét akármilyen szürke köd, te megbocsátasz. És végül... 10 év után megszerveztük a társaság gyűlését.

Akit egyszer megismertél, azt ismered. És ha rádír éjnek éjvadján, hogy kérdezd meg a férjedet, hogy a jugoszlávia1941-benkiválófüggetlenönállósulóHorvátországnácibábállam... nem is érted mit kérdez... válaszolsz. Faktosai kérdezték? Faktosai vannak? Ilyeneket kérdeznek? Nem dicséred meg, pedig tudod, hogy vágyik a dicséretre. Iszonyatosan vágynak az emberek a dicséretre. 

Gyerekszerelmek, szakítások... soha nem tudtam elengedni. Legfeljebb kizárni, és berakni őket a fiók legmélyére külön-külön egy-egy  Filléres emlékeim dobozba. 

Igen, az osztálytalálkozó, lidérces emléknyomok. Nem is az vagyok már, de nekik az vagyok, és én nem akarok az lenni. És hallgatni a túlkompenzált élettörténeteket, amik mind happyenddel végződnek, és sikersztorik. Nem megyek el. És mégis el kell mennem. Mert ők voltak, akik nap mint nap láttak, és velem voltak. És az is én voltam, mégha szégyellem is. 

Nincs olyan, hogy egy kapcsolat megszakad. Nem múlik el barátság, nem múlik el szerelem, nincs válás, és talán nincs halál sem. Lehet, hogy más utakon jártok, és olyan nagy ez a világ. Annyi út van benne, annyi szép, sikeres út. De olyan kicsi is, hogy ezek az utak néha találkoznak. Vissza-visszakanyarodnak. Néha pedig távolság kell, mert csak ebben a távolságban lehet átírni a viszonyt. Mindig úton kell lenni, mert ha megállsz, meghalsz. Life is like riding a bicycle, to keep your balance, you must keep moving. 

Közel harminchoz, most értem csak mélységében, hogy felelős lettél azért, amit megszelidítettél. És azt is, hogy mennyire iszonyatosan fontos, hogy kikkel találkozol fiatalkorodban. Kiket szelidítesz meg. Iszonyatosan fontos, és nagyon nehéz kor. Nagyon nehéz kor. Bár melyik kor nem nehéz?

És a tanítás, hát mi más, ha nem szelidítés nap, mint nap. És talán ezért fáj annyira az az álom, mert te rókaként vársz, és minden nap pontban megjelensz, a hektikus Kis herceg pedig hol jön, hol nem. És százával kötöd a kapcsolatokat, amikért felelős vagy... felelős vagy... felelős vagy... felelős vagy...

És én talán pont ezt akartam? Magam sem tudom, mit akartam. Csak álmodoztam. S, hogy jó úton vagyok-e... Who knows? Lehet, hogy ez is csak egy álom.








engedjétek hozzám

Ám a templom előtt a téren  Egy kis szökőkút működik, kérem!  Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós,  Galambkergetős, rózsaszagolgatós.  Gyerek...