Bulgakov: A Mester és Margarita

Szeretek beteg lenni, mert akkor az ember lelkiismeret fudalás nélkül feküdhet egész nap pizsiben, ágyba hozzák neki a főtt krumplit, meg a teát, ami úgyis mindegy, mert nem bírja megenni, de a gesztus azért kedves, óránként meg kell mérnie a lázát, és szurkol, hogy még ne menjen 37 alá, és ami a legjobb: büntetlenül olvashat egész nap.
Ha nem vagyok beteg, akkor sokkal nehezebb erre időt szakítani, főleg a drága nyárból...

 Nem is tudom, miért foglalkozom mostanában annyit a Sátánnal. Valószínűleg már túl sokat hallottam Istenről, és azt kell, hogy gondoljam egyik nem létezhet a másik nélkül.
Ez a transzcendencia-megmaradás törvénye, amit épp most találtam ki.

A nagyon is valóságos Moszkva Patriarsije Prudijáról indulunk, valóságos emberek közül valóságos halállal. A valóság azonban lassan valótlansággá alakul, és az embernek muszáj néha felnéznie a sorok közül, megbámulni a plafont és tudatosítania: most csak olvasok. Mert nehezen választható szét, hogy hol kezdődik az író és hol a valóság, és a bibliai Ha Nocri-sztori.

Minden olyan hihető, olyan életszerű, hogy maguk a szereplők sem képesek felfogni, hogy három nap alatt, hogyan kap lángra Moszkva, hogyan kerül a lakosság egy jelentős százaléka a diliházba, hiszen bárki, aki Woland szemébe belenézett, többé már nem tud úgy élni, mint azelőtt. Azt hiszed, ha a Másik szemébe néznél, nem őrülnél meg? S a nyomozóhatóság mindent megmagyaráz, ahogy a mi elménk is mindent megmagyaráz. Ha nem ért valamit, elhárítja.
A végén a szerelmes Mester és Margarita sorsa beteljesül.

Hogy jó-e a könyv, és ajánlom-e, azon még gondolkodom.

Puskin: Téli este

Téli este

Felhő felhőt gyúrva jajgat,
szélörvény és hóvihar...
hang üvölt fel - mintha farkas!
Hang sír, tán gyermeki jaj?
Zsúptetőnkben kotor ökle,
megdördül a rossz falon,
s mintha vándorkéz zörögne
az alacsony ablakon.

Mord sötétség ült be hozzánk,
a szobánkba, s keserít...
Anyó, drága, kis anyókám,
szólalj meg, mondj valamit!
A komor szél kurrogása
altatott el, jó öreg?
Vagy a rokka zurrogása
hozta szelíd szendered?

Édes dajkám, ifjuságom
barátnője, tiszta szív,
igyunk! Tűnjön a vad álom!
A bor éltet és vidít!
A madarat énekeld el,
amely új házat kapott,
s a lányt, aki kora reggel
a patakhoz ballagott.

Felhő felhőt gyúrva jajgat,
szélörvény és hóvihar...
Hang üvölt fel - mintha farkas!
Hang sír - tán gyermeki jaj?
Drága dajkám, ifjuságom
barátnője, tiszta szív,
igyunk! Tűnjön a vad álom:
a bor éltet s földerít!

  Túrmezei Erzsébet:
Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok, 
most nem tervezek,
most nem akarok, 
most nem teszek semmit sem, 
csak engedem, hogy szeressen az Isten. 
Most  megnyugoszom, 
most  elpihenek  
békén,  szabadon, 
mint gyenge gyerek, 
és nem teszek semmit sem, 
csak engedem, hogy szeressen az Isten. 
S míg ölel a fény 
és ölel a csend,
 és árad belém, 
és újjáteremt,
 míg nem teszek semmit sem, 
csak engedem, hogy szeressen az Isten, 
új gyümölcs terem, 
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem... 
ha nem teszek semmit sem, 
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Kanizsai Rita:
Dok ne radim ništa

Sad se ne žurim
Sad se ne jurim,
Sad ne planiram,
Sad ništa ne želim,
Sad  ne radim ništa
Samo puštam Bogu da me voli, nek se događa.
Sad mirujem,
Sad se odmaram,
u miru, slobodi,
kao slabo dijete,
Samo puštam Bogu da me voli, nek se događa.
Dok me grli svijetlo,
i grli tišina,
teče u mene,
pa me prestvara,
dok  ne radim ništa
Samo puštam Bogu da me voli, nek se događa.
novi plod se rodi
drugima, u meni,
zri tiho
sila, pobjeda...
dok  ne radim ništa
Samo puštam Bogu da me voli, nek se događa.

Meditáció