A legkisebb fuvallatra is reagál,
Rezeg a szélben, lélek citerája,
Ide oda illeg, és forgolódik,
Táncol, segít, együttérez.
Reggel harmatgyönggyel szépítkezik,
Ködben zúzmarával takarózik.
Vihar elől földre lapul,
S ha elvonul, feltápászkodik ő,
De meg nem törik soha,
Pázsit kis jelentéktelenje
Mégis nap felé elérhetetlenre tör,
És szívedbe reményt hoz,
Mert zöldje minden színt felülír.
